2006. november 17., péntek
A légcukorka
Girbe Garaboncia
Élt egyszer hajdanán, még a Páholy hajnalán...
(Jé, ez egy vers! :D)
Szóval élt itt egy gyógyfüves tündér, akinek neve már feledésbe merült. Aranyszőke káprázatként sejlett fel néha a park ösvényein és mindig klumpát viselt, mert akkoriban bizony még nem készítettek Távolrévben cipőt, Ötbánya pedig a fasorba se volt még...
Ez a gyógyfüves tündér feltalált egyszer egy cukorkafajtát. Pillekönnyű, rózsasziromhoz hasonlatos édességek voltak és sose tudhattad előre, milyen ízük lesz. Mert az íze attól függött, hogy éppen milyen hangulatban volt a tündér. Általában frissek és édesek voltak, de akadt köztük semmilyen ízű, enyhén savanyú vagy kesernyés is.
Én azt hiszem érdemes volna ezeket a tündércukorkákat előkeresni, mert úgy vélem, hogy csökkentenék a sárkányháton utazók rosszullétét.
Indoklás: a tündérek repültek még hajdanán... számukra természetes érzés volt a magasságban lenni.
A tündércukorka készleteinket használjuk légcukorkaként!
Az ötbányai Brekeke - egy póruljárt szörnyvadász tapasztalatai alapján
Angus Osterius
Az egyik legveszélyesebb élősködők egyike!! Mielőtt ráleltem egyre a következőket lehetett tudni róla. A befagyott tó nádasaiban tanyázik kedvenc időtöltése a vadászok lebuktatása a vadak előtt, amit egy erőteljese brekeke vagy kuttyogó hang kísér jelezvén hol áll a vadász. Mivel bőre színe alattomosan igazodik a környezetéhez elfogni csak akkor lehet amikor ő akarja. Na de ezt milyen ármánykodással teszi! Korábban is szóltak híradások arról, hogy rendelkezik azzal a képességgel, hogy ha valaki megérinti a szájával akkor azzá változik amit a megérintője legjobban kíván. Találtak olyan gólyát például amelyik fulladásos halált halt torkában egy ember méretűre dagadt brekekével. No végre számomra is eljött a nagy találkozás pillanat. Szigorúan tudományos érdeklődéstől vezetve, legyűrve undorom ajkamhoz emeltem egy brekekét a mi nap.. és mi történt, milyen ármány lett bűnöm? Házsártos vén törpeasszonnyá változott ki egyfolytában csak a vérem szívta és napokig nem lehetett lerázni /hol volt ez attól a kívánatos, megértő törpe lánytól amire én vágytam !! :((/
Óvatosan közelítsen hát minden utazó kit a sors egy ilyen Brekekével összehozza!
A szakdolgozatra érkezett egy érdekes bírálat Jégcsákány Idriltől, a törpe építészlánytól
Ha megtalállak, belédvágom a csatabárdom, te törpe-hímsoviniszta disznó!
Vedd tudomásul, hogy a törpenők megértők, kedvesek és simulékonyak, legyen bármennyi esztendő már a copfjuk mögött!
Egy hatalmas TROLL-t érdemelsz ezért az irományáért és egy sodrófát a hátadra, adta szemtelenje!Amire a törpe-hímsoviniszta disznónak titulált Angus a következőt írta:
Tisztelt Magisztertársaim, köszönöm Jégcsákány Idrill páholytársamnak hogy szakdolgozatomnak ily hamar élő példáját is hozta, ennél jobb gyakorlati bemutatót nem is tehettem volna. Tessék nézni, már most sanyargatja létem és mily ármányso módon már!!! Ez már csókot sem kért, csak számon kér :DD
/off démon kerülget: gyere te némber bizonyíts :D/
Az idö, és mérésének gyakori módszerei.
Bob Baltar szakdolgozata
Az idő roppant csalafinta dolog, nem egyformán telik ha sietünk vagy unatkozunk, akár egy rovasz kópé, állandóan becsap minket.
Az idő nem kézzel fogható dolog, mégis néha nagyon tud hiányozni, ha nincs elég belőle, bárhogy szeretnénk nem tartalékolhatunk belőle későbbre, nem lehet sem eladni sem venni.
Az idő jelen van mindennapjainkban akár figyelünk rá, akár nem.
Az időt nem tudjuk befolyásolni - talán a mágia esetleg - mindössze a múlását tudjuk figyelemmel kísérni,
ez az igény egyidős a civilizációval mindig is jelen volt, és továbbra is jelen marad, szerintem.
Az eltelt idő figyelemmel kísérése egyre pontosabb és precízebb lett az évszázadok múlásával,
kezdjük talán a legegyszerűbbekkel, melyek talán furcsák lehetnek.
I.A fogyás elve alapján működő időmérők
A vízóra: egy edénybe vizet töltöttek majd parányi lyukat furtak az aljára, a víz kifolyt, az edény oldalán látható jelölésből lehetett következtetni az eltelt időre.
A tűzóra: egy gyertya a palástján jelölve , az idő múlására a jelölésekből lehetett következtetni.
Ismert még az a módszer is mikor egy vékony kötélre csomókat kötöttek , majd olajba mártva fellógatták, majd meggyújtva olymódon , hogy csak parázzsal égjen , ezesetben a csomók számából lehetett következtetni az eltelt időre.
II.A mechanikus szerkezetek.
Ezen mesterművek aprólékos műgondal előalított precíz szerkezetek. Büszke az a klán, mely elmondhatja magáról, hogy birtokában van egy is közülük. Klánunk leghíresebb órája a Sána tornyot díszíti az idők kezdete óta .Készítője egy mágus és zseniális órásmester Aurin, ezért
szokták az ő neve alapján emlegetni.
Az ilyen típusú órák belseje elképesztően bonyolult, de próbálom egyszerűen elmagyarázni.
Első ránézésre a számlap két mutatóval, a rövidebb mutató hivatott tájékoztatni a szemlélőt az órákról, a hosszabb pedig a percekről.
A mutatók tehát egymástól teljesen "függetlenül" mozognak, ezt úgy érték el, hogy a rövidebb mutató tengelye üreges ezen halad keresztül a hosszabb tengelye. A mutatók fogaskerekekkel olymódon vannak összekapcsolva, hogy a nagymutató egy teljes fordulatára a kicsi 1/12 kört halad elöre, ebből következik, hogy a kismutató egy teljes köréhez 12 nagymutatókör kell--ezért a sok fogaskerék--. A szerkezetek meghajtására szolgáló erőt egy vékony rugószalag adja, amely egyik vége az óratesthez a másik vége pedig a tekercsfogaskerék tengelyéhez van rögzítve. A rugó kiugrásának megakadályozására egy retesz van beépítve, ami nem engedi a tengelyt csak egy irányban forogni.
Ezek a típusok alapvetően két csoportra oszthatók, aszerint hogyan oldották meg a szerkezet szabályozását.
1, torziós rugós csillapításúak.
Ez a következőképp néz ki a gyakorlatban:
Egy lendítőkerék köré vékony rugóspirált illesztenek ezt meghajtva, majd elengedve a kerék szakadatlan oda-vissza mozgásban marad --ez okozza a szerkezet tipikus hangját--
őt hajtja meg a kilincskerék, ami miatt a mozgás csak adott fordulatot végezhet. A nagytudású órásmesterek olymódon végzik a szerkezet finomhangolását, hogy feszítik vagy lazítják a lendítőkerék rugóspirálját.
2.Ingás csillapításúak.
Alapvetően megegyeznek a imént említett típussal, annyi eltéréssel, hogy a lendítőkerék helyett ingamű lett beépítve, ez végzi a kilincskerék szabályozását.
A mesterórások az inga lengési idejének állításával végzik a szerkezet finomhangolását, az inga súlypontjának eltolásával.
2.a.Hajókon alkalmazott ingaórák.
Lényegében megegyezik a normál ingaórával, annyi elréréssel, hogy az inga nem csupán balról-jobbra, hanem előre-hátra is képes mozogni, így minden tengeri viharban megbízhatóan képes működni.
Különleges csillagászati órák:
Hatalmas jelentőséggel bírnak a csillagászok számára. A számlap mögötti részen elhelyezkedő tárcsák mintái sorban tünnek föl a számlap nyílásaiban. Felfoghatatlanul bonyolult mehanikus szerkezetek, működésük ismertetésére annyi esélyem sincs, mintha egy mezítlábas koboldgyerek akarna megostromolni egy tízbástyás mágustornyot.
Barátaim, javaslom nektek mindahányszor órát láttok jusson eszetekbe az idő -- mint pajkos kópé-- hátha arra készül, hogy ismét megvicceljen benneteket.
Köszönöm figyelmetek,
Bob Baltar
Rotrand Aurum
A mágia hatása a virágokra és egyéb lágy szárú növényekre
Sokan azt gondolják, hogy a címben említett növények a jó mágiától feléldenek, a rossztól pedig elhervadnak. El kell, hogy mondjam, hogy ez egyáltalán nem így van.
Akármiféle máiáról van szó a virággal rendelkező lágy szárúak a fejüket a mágia felé fordítják, vagy oda, ahol a legtöményebb a varázslat. Miután ez megtörtént egyre szebb szineket öltönek, és percenként változtatják a maguk lehetséges színeit.
Miután megtörtént ez a szakasz a növények elkezdik növeszteni és zöldebbíteni szárukat, levelüket, majd a virág is nagyobbra nő. Ebben az állapotban eredeti nagyságától véve 4-7 centimétert is nőhetnek. Ez az utolsó szakasz, ezután, ha érkezik egy nagyon erős mágia akkor azok szétrobbannak, de ha nem akkor amíg el nem megy a mágia megtartják ezt az alakukat és szépen fokozatosan 'normálisra' visszafejlődnek.
A lágy szárú nagyon apró, vagy virág nélkül élő növényeknél is hasonlóan működik ez. Ott az első szakasz a szár és a levelek zölddebbé válása. Ezután jön a megnagyobbodás, majd ugyanúgy a visszafejlődés vagy szétpukkanás.
Ez lenne a szakdolgozatom. Gondolom, ha ezt önök is kipróbálják akkor be fog igazolódni, amit mondtam.
Rodtrand Aurum
2006. november 6., hétfő
A kataklizmacsalád ereklyéi:
(szakdolgozat Orni d'Kataklizma tollából, Sziklaöböl felfedezésének napjaiban)
Családom hosszú múltra tekint vissza, s számtalan tárgyat őrízgetünk, melyekhez történetek, legendák kötődtek az idők során. Ebben a történeti munkámban ezeket veszem számba...
A legrégebbi tárgyi emlék Cusicusi nevű, első ismert ősünkhöz kapcsolódik, aki léghajós volt...a kis rézcsiga állítólag arról a léghajóról való, melyen, mint fedélzetmester szolgált...
A következő egy öreg lant, melyen a legenda szerint Lady Pemetyke azt a dalt szerezte, melyet kicsit átalakítva ma a Páholy himnuszaként ismerünk...
...és a Kis Piros Kulacs! Ennek a története Lord Tocokhoz vezet vissza az időben bennünket...
Történt akkoriban, hogy megmérgezték a királyt. Lord Tocok, mint afféle bámész törpe, részt vett az uralkodó temetésén, ahol legkedvesebb ivócimborája,
Faar apó elvesztette a kulacsát, melyet aztán (ugye hogy vannak csodák?) Tocok uram talált meg. Visszaadta barátjának, aki halálakor hálából Lord Tocokra hagyta a kis piros kulacsot, amelyet a klán megalakulása óta a fogadóban őríz Derék úr...
Aztán itt van egy ütött-kopott kalpag, mellyel Tocokfi nevű ősöm állítólag a Piactéren a Kékherceg sírjára gyűjtött adományokat...de ez már a herceg elleni hidegháborús időkbe, a TSZP megalakulásának idejébe vezet bennünket.
A következő, talán a leghíresebb hagyaték, melyet azóta is használunk...egy családi kard, a Szikrázó...
Ehhez egy ismeretlen költő, ki a kard első gazdájának, Kataklizmának idején élt, verset is írt:
Zúg a szél és villámlik,
Kataklizma szikrázik!
Szikrát hány a kardja, pajzsa,
Átkot szór a Kékek ajka...
Nekem a szívemhez legközelebb Secundo ősömtől örökölt ereklye a legkedvesebb. Ez egy hosszú, fekete hajtincs, melyet Rubin Grinderthu, halálakor végrendeletében Secre hagyott.
Terciótól néhány selyemszalagot örököltünk, melynek története nem ismert, de valószínűleg nagy becsben tartotta, ha a családi ereklyetárba bekerült...
Frivolio ősöm emlékét egy korabeli étlap őrzi, melyet a Kulacsból csent el...története szintén nem ismert...
Nevano ősapámtól egy tőrlyukasztotta, véres főmagiszteri köpeny maradt emlékbe, melyet a legenda szerint Dacris Coriolis viselt a legénybúcsúján tartott álarcosbálon, ahol Rakatt Nev helyett tévedésből megölte...
Amae-től két hófehér tollat örököltünk, melyről a legenda azt tartja, hogy az angyallá változott Nevano és Tiara szárnyaiból valók...Amae egész életében a nyakában hordta őket egy ezüstláncon...
Káosztól egy aranyból készült palackocska maradt az ereklyetárolóban...a manóbeszéd azt tartja, hogy amikor a mágiaszökőár Káosz menyasszonyát, Hepehupai Parázsdi Mezst, a félszerzetet gnómmá változtatta, ősöm az arany mágiatároló palack segítségével, melyet egy Aurin nevű mágustól kapott, szintén gnómmá varázsolta magát...
Nalfa hagyatéka egy palack óbor, mely állítólag a Tvornyázó pincéjéből való, ahová Stirner túszként bezárta őt...
Apám, Lappa egy kicsi félpatkót hagyott rám, amelyet a legenda szerint Nyargával, anyámmal kovácsoltak közösen a műhelyben, majd apám kettétörte és az egyik fele amyám, a másik apám nyakában lógott ezüstláncon halálukig...
Az én hagyatékom néhány törött tojáshéj lesz, melynek történetét most nem kívánom ismertetni...
Vallás
W. Richental
A vallási zsinatról hallva gondolkodóba estem. Kik is azok az Istenek, és léteznek-e valójában? Hát, először egy kicsit szkeptikus voltam, de hát végiggondoltam a dolgot. Végül is ott kezdtem, hogy hogyan alakulhat ki egy vallás, mi is az.
Elméletemet azzal kezdem, hogy minden vallásnak vannak úgymond tanai, elvei, amit a hívőknek be kell tartani. Ez természetesen sokféle lehet, van olyan, ami önmegtartóztatásra szólít fel, van, ami becsületes harcra, de van, ami esztelen gyilkosságokra buzdít. Persze a tanok között gyakran van átfedés. Ezért előfordul, hogy a hívőkért a legbékésebb vallások is képesek egymásnak ugrani, ha úgy érzik, hogy a másik hasonló vallás veszélyt jelentene számukra. Természetesen a tanoknak könnyen emészthetőknek kell lenni, különben nem tudnak kapcsolatot teremteni a potencionális hívőkkel. És ez nagyon fontos.
Ugyanis minél több hívő hisz egy vallásban, annak a tanaiban, és ami még lényeges, minél mélyebben, annál erősebb lesz a vallás. És ez az, ami számít. Ugyanis a vallás innen kapja az erejét. Minél többen, és minél nagyobb tetteket hajtanak végre a hívők, annál több hatalmat biztosítanak az Istenségüknek.
És a lényeg itt rejtőzik. Ha elegen, és elég mélyen hisznek egy Isten létezésében, az ténylegesen „megszületik”. És innentől kezdve az imák célba találnak, a hívők választ kapnak kérdéseikre, és ami a legfontosabb, a papok érezni fogják, és ezáltal képesek lesznek használni Istenük erejét. Persze csak az Isten által uralt területen.
Persze még ott vannak a szentek, akik jópár vallásban jelen vannak. Róluk általánosságban az mondható el, hogy a vallás egyik tanát (ritkábban kettőt, esetleg többet) komoly áldozatok árán, nem ritkán az életük árán betartják. Hozzájuk imádkoznak azok a hívők, akik valami miatt az adott tan kérdésében meginognak, és bátorítást kérnek tőlük, mert, úgymond, minden apró-cseprő üggyel nem akarják Istenüket zavarni.
És még van egy dolog, amiről szólnék, és a témához csatlakozik. Különböző nagyhatalmú lények, démonok vallást alapítanak, ha ezzel valami konkrét tervük van. Ez esetben ezeket a lényeket nem nevezném Istennek, több ok miatt. Ezek a lények nem azért jöttek létre, mert hívők százai, ezrei hisznek benne, hanem már a vallás létezése előtt léteznek ők maguk is. Továbbá míg egy Isten a tanai szerint cselekszik, és ez alapján támogatja őket, hisz az adott tannak köszönheti létét, ez hajtja át, míg az utóbbi esetben a lény a saját, önző céljai elérése érdekében alapítja a vallást magát.
Tehát a lényeg: az Istenek léteznek, mint ahogy a szentek is, és nem hagyják cserben a híveiket, támogatják őket. Ezért senki se felejtsen el otthon imádkozni, mert csak úgy tudja az Istene viszont támogatni a híveiket.
W. Richental
Az Offdémonok
Henna Howe
Van, aki szívesen letagadná létezésüket. A legtöbben irtják, pusztítják őket minden erejükkel… de nincs olyan személy Távolrévtől Sziklaöbölig, aki ne látott volna ilyet élete folyamán.
Az Offdémonok nem evilágból valók. Hogy mik valójában, ahhoz röviden fel kell vázolnom mindazt, amit a hivatalos és tiltott tudomány feltárt, megsejtett létezésünk alapjairól.
Távolrév és környéke egy hatalmas föld piciny szeletén terül el. Óriási, ismeretlen táj ez, egyesek szerint soha meg nem ismerhető. Ám annyit tudunk róla, hogy az Ócé tenger mossa partjait. Ezen a titokzatos parton pedig itt-ott kikötnek olyan hajók, amelyek egy még különösebb helyről, Emesenországból hoznak híreket. De nem erről akarok szólani, hanem az Ócé tengerről. Merthogy az Ócé tengerben születnek az Offdémonok, s innen röppennek fel vijjogva, hogy aztán lecsaphassanak Thrillion örököseinek földjén.
Az Offdémonokat három nagy csoportba lehet sorolni.
1. Közönséges offdémon.
Nap mint nap találkozhatsz vele az utcán. Leggyakrabban kocsmai verekedések környékén röpködnek. Ki tudja, talán vért vagy izzadtságot isznak. Két altípusa van.
a. Pálcikás: pálcikákhoz hasonló szikraféleségek övezik, mikor megjelenik. Hangja igen furcsa… gyakran nyers, magas, de néha édeskés is lehet. Felbukkanása feltűnő, szinte észrevehetetlen. Egyes fogadókban irtóhadjáratot indítanak ellenük, pedig van olyan vélemény, hogy hasznos állatkák ők valójában.
b. Csillagos: csak érzékeny offdémonvadászok szimatolják ki őket, mert nagyon bele tudnak olvadni az eseményekbe. Az océ tenger illatával rontják az itteni levegőt, mert olyan arckifejezéseket kölcsönöznek a személyeknek, vagy olyan sugallatokat közvetítenek, amelyek az offdémonvadászok szerint valójában nem léteznek.
2. Netproblémák.
Egyesek nem is a démonokhoz, hanem az átkok közé sorolják őket.
Zúgó, recsegő, szaggató lélegzésük elhalványítja az érzékszerveinket, sőt olyan eset is akad, hogy teljesen kikapcsol minket, és hosszú idő beletelik, mire újra kortyolhatunk Távolrév, Ötbánya vagy Sziklaöböl éltető levegőjéből. Harcolni nagyon nehéz ellenük. Egyesek szerint a Techinka Ördögéhez. Mások szerint a szeszélyes Mátrix Úrnőhöz kell fohászkodni… (Ők fenntartó istenségek, mondhatni földünk talpazatát alkotják.)
3. Szerver Kapacitás.
Ő a leghatalmasabb mind között, de szerencsére régen terjesztette ki baljós szárnyait fölöttünk. Ha felbukkan, árnyék vetül mindenre és félelem költözik a szívekbe. Az emberek, elfek, törpök, gnómok és egyéb szerzetek önként és karöltve futnak a templomokba, hogy adakozzanak az isteneknek… A démont imígyen el lehet űzni, de megölni talán sohasem lehet.
Démonok
(szakdolgozat)
Wyclif Richental
Napjainkban bár egyre kevesebbszer bukkannak fel, de még mindig jelen vannak a démonok.
Ezek a lények alapvetően gonoszak, bár ez alól nehezen, de egy módszerrel felszabadíthatóak.
1. Kategóriák
a, szolgadémonok: ezeknek a démonoknak nincs még sok különleges képességük,
csupán démoni vér folyik bennük. Persze ez már emberfeletti képességeket biztosítanak nekik, hatalmas erőt, gyorsaságot, kiváló szaglást, vagy esetleg kemény bőrt vagy erős csontozatot. Nem képesek különösebb mágiára, általában egy típusú mágia egy-két trükkjét ismeri.
Ilyenek például az Imp, Tűzróka, és a Ghoul szolga.
b, vezérdémonok: ezek a démonok már képesek komoly varázslatokra, ezért érdemes velük vigyázni. Ezzel a mágiával tartják kordában a szolgadémonokat. Általában egyfajta mágiára specializálódnak, mint mondjuk tűzmágia, fagymágia, életerő-mágia, de nem ritka, hogy alapszinten más fajtájú mágiához is értenek valamilyen alacsony szinten.
Ilyenek a Renoru gyermeke, Szobordémon. Jobb velük vigyázni.
c, nemesdémonok: ezek a démonok már igen komoly varázslatokra képesek, egy varázslatfajta mestere, és emellett még legalább egy, de nagy esetben két varázslatfajtában is magasan képzettek. Önmagukban is képesek egy kisebb várost elpusztítani, de mivel kísérettel járnak, sokkal nagyobb veszélyt jelentenek. Ilyen például a Szamminnasz.
d, A Forrásdémon: minden démon, és démoni erő közvetlen forrásának, a Sötétség Forrásának őrzője, innen a neve is. Az első Forrásdémon hozta állítólag azokat a törvényeket, amiket minden démonnak be kell tartania, de ezt 1-2 nekromanta és sötét Grimoire-on kívül senki sem ismeri és semmi nem tartalmazza. Talán szerencsére. Ő terjesztette el azt a nyelvet is, amit a démonok használnak és a nekromanta varázslatokhoz ismerni kell.
2. Rangok
a, szolga: a legkissebb rang, a szolgák feltétel és kérdés nélkül kötelesek teljesíteni
bármely démon parancsát. Gyakorlatilag ide tartozik az összes szolgadémon. Közvetlenül csak a vezérdémonokkal érintkeznek.
b, szolgamester: ezek a vezérdémonok fő feladata a szolgadémonok fegyelmezése, kordában tartása.
c, szertartások mestere: ezek a vezérdémonok fő feladata az egyéb értelmes élőlénnyel tartani a kapcsolatot. Nagyon sok szektát ők alapítanak, ők tartják velük a kapcsolatot. Általában őket imádják a démonimádó szekták, de ebből semmilyen előnyük nem származik. Itt már jópár nemesdémon is található.
d, boszorkánymesterek: magasszintű mágiát végző nemesdémon. Nagyon veszélyes a nem-démonokkal szemben.
e, pusztító: általában ezekből a démonokból van a legtöbb. Gyakorlatilag katonák. Mágiájuk szinte kivétel nélkül a pusztítást szolgálja valamilyen formában. Jelentős többségük szolgadémon, kisebb részük vezérdémon. Ritka, de a vezetőik között található néhány nemesdémon. Talán kimondható, hogy ezek a nemesdémonok a legveszélyesebbek a külvilágra.
f, a Forrásdémon: a legerősebb démon, belőle mindig egyetlen van. 666 évenként történik az úgynevezett „Kihívás Napjai” nevű rendezvény, ami 666 óráig tart. Ekkor bármelyik nemesdémon kihívhatja, és aki legyőzi, megöli a Forrástdémont, aki halála előtt köteles elmondani a győztesnek a Sötétség Forrásának helyét. Ez az egyetlen állítólagos démoni törvény, amit ismerünk.
g, Démonokat szolgáló lények: ezek a lények nem démonok, de tény, hogy velejéig romlottak. Hatalmas, démoni erő megszerzésének vágya hajtja őket, hogy az egyszerű halandókat uralmuk alá tudják hajtani. Található köztük egyszerű ember, elf, törpe, de nem ritka a vámpír sem. Ezek a lények a démonok szemében még a szolgadémonok státuszát sem érik el, de mivel könnyen beépülnek a civilizált vidékeken, gyakran használják őket, akik szolgálatukért néha időlegesen kapnak uruk hatalmából és erejéből. Egy ilyen vámpír okozta a Páholy egyik legnagyobb (ha nem a legnagyobb) belső válságát, de erről inkább nem írnék többet…
3. A démoni nyelv
A nyelvet még a legelső Forrásdémon terjesztette el a démonok között, mivel az volt az ő anyanyelve. Ezt a nyelvet használják egyébként a mai nekromanták is, hiszen a démoni eredetű mágiák ezen a nyelven íródtak.
4. A Sötétség forrása
Nem tudunk erről a forrásról sokat, de azt szinte biztosan állítható, hogy létezik. Állítólag ez biztosítja a démonok erejét, egészen addig, míg a vérükben van. A Forrásdémon képes elvonni és adni a lényeknek ebből az anyagból. Továbbá egyes feltételezések szerint ez biztosítja a démonok mágikus erejét is. És ez az, aminek elűzésével egy démon erejét megszüntethetjük, de az ezzel megfertőzött lények démoni lénnyé(és nem démonná!!!) változnak. Valószínűleg ezt történt a Páholy első főpapjának fiával, Damien D Flamme-lel
Forrásanyagot szerezte: Arthos.
Írta: W. Richental.
Fun szakdoga!:
Mortimmel
Ha lehet, még körültekintőbben helyezte lábát a talajra, figyelve, nehogy egy talpa alá került kavics megcsikorduljon. Még soha életében nem igyekezett ennyire észrevétlen maradni. Idegtépő lassúsággal haladt az ösvényen, de úgy tűnt, kitartása ezúttal elnyeri jutalmát.
Már látta maga előtt a másikat. Ott szunyókált a földön, neki háttal. Vagy legalábbis roppant meggyőzően színlelte az alvást. Mindenesetre az egyenletes horkolásba csak néha vegyültek furcsa morranások.
Talán rosszat álmodott.
A férfi első feszültsége kezdett lassan csillapodni. Már csak néhány lépés választotta el a gyanútlan alvótól.
Végtelen óvatos mozdulatokkal lecsatolta hátáról a bőrszíjakat. Letette a lába elé, aztán lehajolt a batyuhoz, de ez alatt fél szemét folyamatosan a másikon tartotta.
A zsineg könnyen engedett, s hamarosan szabaddá vált a zsák szája.
Ám ekkor a becserkészett alak váratlanul megfordult álmában.
A lopakodó mozdulatlanságba dermedt, s csak akkor merte folytatni a turkálást, mikor újra felhangzott a jóízű szuszogás. Hangtalan sóhajtott, majd benyúlt a zsákba, s közben még arra is ügyelt, nehogy nesz kísérje, amint bőre az anyaghoz súrlódik.
Sosem derült ki, végül mi buktatta le...
A lezárt szemhéjak felpattantak, s a rajtakapott férfi ijedten hátrahőkölt.
- Hehe... ez nem az, amire gondolsz...
- Honnan tudod, mire gondolok!? - csapott le rögtön a kérdés, de választ sem várva érkezett máris a következő: - Mit rejtegetsz a hátad mögött!?
- Hogy ott? Sssemmit... Vagyis hogy, semmi érdekeset... - próbálta elterelni a figyelmet ügyetlenül a férfi, de maga is érezte, hogy nem lehetett valami meggyőző.
- Most tettél csak igazán kíváncsivá!
- Jól van, ne üvölts!
- Szóval?
- Hát... izé... ajándék - bökte ki nagy nehezen.
- Ajándééék? Nekeeem? Juj, de jó! Mutasd!
A férfi bosszúsan grimaszolt.
- Mindig tönkreteszed a meglepetést! - dohogott. - Valójában csak holnap akartam odaadni... a szülinapodon. De most már mindegy! - legyintett. - Tessék, itt van! Te, te ünneprontó!
- Jaj, de szép! - ugrált örömében az ünnepelt. Aztán közelebbről is megszemlélte az elébe tett holmit. Nagyot szippantott az illatából. - Mi ez?
- Mi lenne? Hát torta! - A férfi gyanakvón nézett a társára. - Mondd, te még sosem láttál ilyet?
- Nem én! Mire való? Dobálni kell?
- Nem - vágta rá kapásból. - Illetve... Hogy is magyarázzam? Tulajdonképpen arra is szokták használni - ismerte be kelletlenül. - De többnyire inkább megeszik.
- A húst jobban szeretem.
- Tudod, mi emberek minden évben megünnepeljük a születésünk évfordulóját. S aki csak teheti, ilyenkor tortával teszi emlékezetesebbé az eseményt.
- Kedves szokás. Máris csorog a nyálam. Ham! Rögtön befalom.
A férfi rosszallóan ingatta a fejét.
- Várj! Van még valami... Nem lehet csak úgy!
- Sejtettem! - hangzott a csalódott felelet. - De arról ne is álmodj, hogy késsel-villával fogom enni!
- Én sem arra gondoltam. Csakhogy abban mi az ünnepélyes, ha egy nyelésre eltünteted a bendődben? - kérdezte a férfi. - Adjuk meg a módját!
- Hogyan?
- Először is teszünk rá gyertyákat és meggyújtjuk.
- Hű, de izgi! Ez ugye azért kell, hogy jobban lássuk?
- A jó ég tudja, miért szokták így...
- Biztos, hogy viaszízű legyen.
- Nem hinném, de ne szakíts folyton félbe! - zsörtölődött a férfi.
- Jó, jó! Meséld tovább! Ez egyre érdekesebb - dörzsölte össze tenyerét a másik. - Mi jön azután?
- Általában eléneklünk valami bárgyú dalocskát, majd az ünnepelt...
- Vagyis én! - húzta ki magát büszkén.
- Vagyis te, elfújja a gyertyákat.
A szülinaposnak elkomorult a tekintete.
- Hm, szerinted ez jó ötlet?
- Nem - értett egyet a férfi. - Ilyenkor rendszerint a ceremónia főszereplője merő rosszindulatból összeköpködi a torta tetejét. S tudod miért? Hogy a többieknek ne legyen rá gusztusa, és végül egyedül ehesse meg az egészet.
- Boaff! Furák vagytok, ti emberek! Mindig megjátsszátok a felsőbbrendű kulturált lényt, közben meg ilyen undorító dolgokat műveltek.
Ezzel a lesújtó véleménnyel nehéz lett volna vitába szállni. A férfi valami frappáns válaszon agyalt, de nem jutott eszébe jobb egy "Oh!"-nál. Így hát arról is letett.
Helyette azt mondta:
- Ööö...
Majd pironkodva ezt:
- ...akkor most inkább elkezdeném, ha nem bánod.
Addig mesterkedett a tűzszerszámával, míg végül az összes gyertyán táncba kezdtek az apró, barátságos lángocskák. Aztán hamiskásan rázendített:
- Boldog szüüliinaapoooot! Boldog szüüliinaapoooot!
A türelmetlen házigazda alig győzte kivárni, hogy elüljön a visszhang, teleszívta tüdejét, bent tartotta egy darabig a levegőt, majd nagyot fújt a tortára.
Azonban a gyertyalángok ahelyett, hogy kialudtak volna, egy pillanat alatt nőttek hatalmasra, s kaptak bele a mit sem sejtő férfi köpenyébe. Ám az lerántotta magáról, s fürgén taposni kezdte a csizmájával. Viszonylag hamar eloltotta a tüzet, de az égett rongy átható, kellemetlen szaga mégis szinte azonnal bekúszott az orrába. Fülébe pedig a bánatos hüppögés.
Pislogva nézett fel, s követte a sárga hüllőszemek tekintetét, míg megállapodott a torta elszenesedett maradványain. Abbahagyta a kormos szövet csapkodását, és odalépett a pityergő mellé. Együtt érzőn tette a pikkelyes vállra a kezét, s megpaskolta a sírástól remegő hátat.
- Naaa! - kezdte. - Ne szomorkodj! Talán még nem veszett kárba egészen - vigasztalta barátját, miközben biztató mosolyt erőltetett az arcára. - Mondd csak, Drago, szereted a kétszersültet?
A feketemágia legyőzéséről
Henna Howe
Álltál már szemben saját démonaiddal? Ha igen, akkor érteni fogod, hogy miről beszélek.
Feketemágia csak az anyagi világban létezik. Ugyanis máshol nincs a fénynek árnyéka.
A fekete mágus akarata önös akarat. A fehér mágus akarata mentes a személyes vágyaktól. Sok olyan ember létezik, aki mágikus erővel született és használja is azt. Tetteinek fényessége attól függ, hogy mennyire érett és érzékeny lény.
Azok a legendás alakok, akiket később a világ megváltójának, az istenek fiainak és lányainak, áldott és szent embernek kiáltanak ki, azok mind fehér mágusok voltak. Mit tudtak ők?
Nehéz és egyszerű titkuk van: egyformán szeretnek mindent. Ugyanúgy szeretnek mindenkit, mint a Mindenséget.
Hívd, öleld magadhoz a démonaidat... meglátod, elenyésznek. Hiszen hogyan lehetne gonosz az, akit igazán szeret valaki?
A feketemágia legyőzéséről
Orni
Szakdolgozat, melyet Wyclif Richental úrnak írtam Szent Negator és az istennő segedelmével, saját tehetségemből, felvértezve a Tudomány eszközeivel, melyek: megfigyelés, tapasztalat, logika...
Két mágus áll egymással szemben...az egyik körül fehér fény dereng, ő a jó, a fehér mágus...a másik körül sűrű homály...ő a rossz, a fekete mágus... varázspárbajra készülnek...életre, halálra...
A fekete mágus varázslatai erősek, pontosak, kegyetlenek...
A fehér varázsló mágikus eszközei gyengébbek, környezetvédők, szégyenlősebbek, hatásuk néha kérdéses...
Melyik fog győzni? Mondod: A fekete...de tévedsz... bár az ő mágiája hatékony, félelmetesen hatékony, míg a fehéré sokkal erőtlenebb, mégis a fehér, mégis a jó lesz a győztes...
miért? Kérdezed...
Azért, mert bár nem látszik, de a fehér mögött ott állunk mi, emberek, elfek, törpék, gnómok...ott állunk mi, koldusok, földönfutók, földművesek, iparosok, tudósok...ott állnak férfiak, asszonyok gyermekek...sok kicsi, haszontalan mágia...de sok kicsi, sokra megy...apró, szánandó mágiák egyesülnek milliószámra...hatalmas erőforrássá...
és a fehér mágus varázsol...a csapása, a mi csapásunk...a győzelme a mi győzelmünk...és megint és ismét győzünk mi, jófiúk!
ámen
Orni d'Kataklizma
A feketemágia legyőzéséről
Író: Aughoph Teccha
[A mű Wyclif Richentalnak készült]
I. Rész
Előszó
Ez a fejezet hivatalosan is lelkes klántársamnak, Wyclif Richentalnak készült. Ő tart attól, hogy mi lesz velünk, ha a várost egyszer majd gonosz lények lepik el. Nos, én ebben próbálok segítséget nyújtani barátomnak, ezért is készült ez a mű.
- A nem mindennapi szörnyekről
Ha az egész élet olyan életté válik, mint ahogy Wyclif
mondja, nem árt felkészülni ezekre a dolgokra. Leginkább ésszel lehet legyőzni ezeket a szörnyeket, nem pedig erővel. A nem mindennapi szörnyek közé értem a nekromatákat, a Ghoulokat, a Sötétúr szolgáit, különféle Bestiákat, stb. Ezekről egy átlagos ember azt mondaná, hogy halhatatlanok, ám ez nem így van. Ha egy kicsit is benézünk "a fal másik oldalára", bizony meglátjuk alapvető gyengeségüket.
Ez pedig a sötétség. Minden ember tudja, hogy ezek a lények csak barlangban, földalatt, egyszóval sötét helyen élik le életüket. Még ha azt nézzük, hogy a vámpírok is csak éjszaka támadnak, mikor az ember mélyen alszik (ez csak egy példa) nem fényes nappal.
Én bevallom, még nem küzdöttem ilyen magasfokú szörnyekkel, de mivel magiszter vagyok, úgyvélem az a hozzámvaló viselkedés, hogy ha egy ilyen szörnyet látok, nem kezdek el pánikolni, hanem a most leírtakat
kipróbálom rajta, mert így sokkal több az esélyem.
Vegyük sorba...
- A feketemágiát kivédő varázslatokról
Így, hogy már kiderítettük a szörnyek közkedvelt tulajdnságát, tudjuk a gyengéjét is. Tudományos kísérleteim során rájöttem, hogy a szörnyek két részre oszthatók. Én úgy vélem, hogy az egyik az Általános szörnyek, amiről tapasztaltabb kincsvadászok mindent tudnak, és a másik a Sötét szörnyek. Végeztem Biológiai kísérleteket is, olvastam külömböző szörnylexikonokat is, és ezekből rájöttem, hogy a Sötét szörnyek teljese másképp fejlődtek ki. A legtöbb
Sötét szörny azért él sötét helyeken, mivel biológiailag szemei úgy fejlődtek ki, hogy nem nőtt szemhéjuk, és szemzseléjükben egy sötét szinezék (én úgy hívom: Grepotin) születésükkor kelleténél gyorsabban termelődött. Biztos hallottak olyan szörnyekről is, melyeknek a két szemüknél két "fekete gőz" száll fel. Nos, ez azért van, mert ennek a szörnynek még akkor is termelődik a Grepotinja, és ha a levegővel érintkezik, légnemű halmazállapotot vesz fel, ettől az átlagos ember mégjobban megijed. Ha valamelyik Sötét Szörnynek piros szeme van, akkor a szörny attól még Sötét Szörny, csak a Grepotin termelése kevesebb. Ez alatt azt értem, hogy minnél sötétebb a szörny szeme, annál több Grepotint termel. Ez a Grepotin nem a szemben termelődik, hanem a szörny egész testében, ezért is a legtöbb szörny kültakarója fekete, mivel a Grepotin nem csak a testet, de a színpigmenteket is megfertőzi. Most a szörnybiológiaóra után lássuk, mivel támadhatunk vissza...
- Szörnyekre ártó varázslatok
Kísérleteim során azt tapasztaltam, hogy lehet egy egyszerű karddal is legyőzni egy Sötét Szörnyet, ha elég ügyes az ember, de leginkább a varázslatokra allergiásak, legfőbbképpen a fény varázslatokra.
Tehát kezdeném is azokat a varázslatokat, melyek hatásosak.
Fény
Egy igen egyszerű varázslat, de Sötét szörnyek gyengébbik részénél csak távol tartja tőled a szörnyet, erősebbik részénél...Hát mondjuk úgy, inkább valami mással próbálkozz. Mindent egybevetve:
kevés igény, még kevesebb hatás. Egyszerűen megidézheted, csupán mind két kezeddel csinálj egy körmozdulatot, majd tedd össze két kezedet.
Tűzgolyó
Kicsivel több igénye van, mint a fénylabdának, de hatásosabb is. vészhelyzetben ezt is alkalmazhatod, ha a szörny van fölényesebb helyzetben(például te a földön heversz, ő pedig áll). Erősebb, gyengébb szörnyeknél is hatásos. Nem nagyon, de hatásos...
Csupán emeld fel jobb kezedet, ball kezedet vízszintesen tartsd, majd csinálj jobb kezeddel egy köríves mozdulatot (FONTOS:ne a ballal, és ne nagy körív legyen!).
Fényvillanás
Könnyen lehet, hogy megvakul tőle a Sötét szörny. Általános szörny viszont mindenképpen, és ezt ugye nem kell magyaráznom, hogy mennyire ellenfél egy vak szörny. Viszont ezt csak tapasztaltabb mágusok tehetik meg, mivel igénye hatalmas.
Ezek a varázslatok csak példák, van egy tucat belőlük, ezért sem írtam le mindet, helyette ha nem vagy előnyösebb helyzetbe harc közben, akkor bizony védelmi mágiát kell alkalmaznod. Jobb, ha törekedsz a haladó mágus hírnévre, mert ezeket csak avval, vagy annál nagyobb tapasztalattal tudod elvégezni.
Fény aura
Nem egyszerű művelet, de sok hasznát leli az ember, ha egy sötét házba, esetleg barlangba tart, vagy tartják fogva. Megkötözött kézzel is el lehet végezni, csak szabadon lévő száj kell hozzá. Csak annyit mondasz, hogy "Fellinto", és máris hatalmas fénysugár vesz körül téged úgy, hogy te anélkül se vakulj meg, tisztánn láss.
Mágikus pajzs
Szimpla mágia, semmilyen nehézség nincs benne. Arra jó, hogy ha elég erős vagy(lelkileg), távol tudod tartani magadtól a szörnyeket. Csak egy "magrosta", és máris megalkottad a pajzsot
Megszentelt aura
Az egyik leghatásosabb védekezési módszer, mester mágusok gyakran ezt használják. Ez nem csak fényt bocsát ki a mágusból, de minden olyan gyengébb Sötét szörnyet megöl, ami nincs ilyen állapotban. Vannak olyan gyenge Sötét szörnyek, amik meg vanak szentelve. Idézési módszerét viszont csak nagyon kevés mágus tudja, és sajnos én nem tartozom ezen kevesek közé...
Ennyi volt az első fejezet a feketemágiáról. Sokat segíthet, ha ilyen idők köszöntenek majd be Távolrévbe...Kellemes olvasást kíván az író
Aughoph Teccha
A Klánterület részei
Írta: Aughoph Teccha
Előszó
Ha valaki olvassa ezt az iratot, akár kívülálló, akár klántag, segít neki tájékozódni klánhelyünkön, illetve ha megáll egy hosszú oszlopnál, aminek a tetején egy kolomp van, és nem tudja, hogy kerül ide, annak sokat fog segíteni ez a fejezet... Sok érdekességet láthatunk, ha körbenézünk itt, például a Shána Tornyot, ahol Respectus sárkányokról tanít, a Könyvtárat, ahol klánujságunk is elhelyezkedik, a Távolrévi Geográfus Közlöny, és még sorolhatnám. Nos, lássuk mik találhatók Klánterületünkön.
I. Rész
Városvédők Dicsősége park
A városvédők Dicsősége park áll klánhelyünk közepén. Körülötte foglalnak helyet a többi épületek. Talán a legérdekesebb, hogy egy riadókolomp áll a park közepén, egy oszlopon. Hiszitek, vagy sem, ennek a kolompnak története van, nem véletlenül állították fel.
Ezt Secundo állítatta fel még a város ostroma idején, hogy ha támadas ér, vagy egyéb dolog történik, ezzel hozható riadókészültségbe a klán. Ez akkoriban fontos volt, mert nem mindíg voltak ilyen békés idők, mint most. Felállítottak még mellé két oszlopot, ami a mai napig áll, az egyik Flugos Fred emlékére, a másik a klán apró hirdetőtáblája miatt készült. Köztük áll egy embermagasságú pezsgőspohár, ami tulajdonképpen az ötbányai háború emlékére állíttatott fel VII Lotusz, mikor elhagyta a klánt. A pohárra ez a szöveg van csiszolva:" Az ötbányai háború emlékére Bár a tudósok jámborak, nem félnek, s nem riadnak kardot fogni kezükbe, ha hívnak az istenek."
És alatta kisebb betűkkel:
"Itt születtem, s itt éltem. Ez volt apáim hazája, s egy ideig nekem is. Most távozom. Kérlek benneteket ne sírjatok utánam."
És az aláírás:
VII. Lotusz
Mindez egy szép, hangulatos tó partján helyezkedik el, melyet fák, és bokrok vesznek körbe. A tó neve Doromboló, Tercio és Anor kalandja óta. A tó partján, a régi Jazmine sátorban állomásozik a hadügyi magiszter csapata, a vörös skorpiók. Tudniillik, a skorpiók mostani vezére Kronolus. Természetesen a parkban több, egymástól eltérő tisztás található, padokkal, asztalokkal, hogy a szabad levegőn pihenni kívánók is elégedettek legyenek, továbbá délután is szokszor kiülnek beszélgetni a mindennapokról, tapasztalataikról, esetleg közös elfoglaltságokkal szórakoztatják egymást, például sakkal. Van a klánnak egy fogadója is, ami hajdan kis piros kulacs volt, most viszont már megváltozott; Nagy zöld lapostányér lett a neve. A fogadó bejáratához közel található a Rubinpad, melybe hajdan Secundo véste bele rubinozott nevét. Ennek a háta mögött található az üvegház, és a Tengerkígyó fürdő.
Az üvegház
Az üvegháznak kicsit fura a kinézete, de szerkezete gondosan ki van számítva. Ovális alakja leginkább egy féltojásra hasonlít, mondják ezt sokan. Mások ezt cáfolják, de minek ilyen kicsi ügyeken összeveszni...
A vastag üvegfalakat tartós fémháló borítja. Sokáig nem tudták megoldani, hogy a hő benn maradjon, és ez probléma volt, főleg télen, ám aztán rájöttek, hogy
a lapokat le kell szigetelni, és így megoldották ezt a gondot is. Benn sokfajta illatos növényt tartanak. Van veszélyes, és kevésbé veszélyes növény, ám nem tud az ember külömbséget tenni köztük, könnyen pórul járhat. Lupo is egy ilyen ember volt, így nem ő rá, hanem kedvesére, Helkára bízták a gondozást. A padok is gondosan ki vannak számolva. Ha az összes tudós benn tartózkodna, akkor is maradna egy-két pad a vendégek számára, vagy ha netán az egyik pad máshol lenne, esetleg összetörne, akkor se legyen nyomorgás. Az épület közepén található egy érdekes lépcső a pincehelységbe, ahol a "L.L." által márkajelzett fűtőgép immár második példánya van elhelyezve, ami jóval fejlettebb elődjénél. Lupo nagy lángelme volt, ő oldotta meg, hogy ne kelljen nap mint nap szenet rakni a gépbe, csupán hetente kétszer. Ezt egy mechanikus szénadagolóval oldotta meg, de úgy, hogy ne a tudósoknak kelljen adagolni, hanem a manóknak.
A klán Könyvtára
Ez a hely olyan a tudósoknak, mint a skorpióknak a Skorpiómező. Persze nincs harag a tudósok és a skorpiók között, de ez a két csoport külön helyre szokott vonulni. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy egy skorpó sosem jár a könyvtárba, és fordítva.
Itt legfőbbképp a szakdolgozatokat adják be az emberek, hogy aztán a magiszterek elbírálják őket, de
előfordult már nem egyszer tudományos vita, melyben
az ellentétes bírálatok csapnak össze. Számomra mindíg érdekes szokott lenni. Viszont nem csak erről híres klánunk. Klánunknak saját újsága is van, ami csak a legfrissebb híreket tartalmazza. A szerkesztőség tagjai:
Orni d'Kataklizma főmagiszter
Henna Howe tagjóléti magiszta
Girbe Garaboncia utazó nagykövet
Dromedár tudományos barbár
Őnekik köszönheti klánunk a klánújságot, de ha jobban megnézzük, az összes tudósnak is lehet köszönni, mert sok szakdolgozatot is megjelenít a klánújság, ami az ő kezük által lett megírva.
Végszó
Ezzel véget is ért az első fejezet, de az egész könyv nemég nem. Következő fejezetben részletes leírást olvashatnak a Skorpiómezőről, a Szállásokról, és a Nagy zöld lapostányérról is. Jó olvasást kíván az író
Aughoph Teccha
2006. november 1., szerda
Vitae Togelone Reeb
TIGRISEK
…történetek…
Első szakdolgozatom a tigriseknek szentelem. Úgy vélem eme nagymacskákat minden elő és gondolkodó lény ismeri. De nem az egyszerű tigrisekről fogok itt szót ejteni. Ezek a teremtmények egy pillantás alatt végeznének hétköznapi társaikkal.
Tigriskölyök
„A legkisebb és legfiatalabb tigrisek közé tartozik. Habár a „legkisebb” jelzőt aggattam rá, mégsem gyermekjáték legyőzni; sőt megszelídíteni se. Egyszer találkoztam vele kincsszerző ’portyám’ során. Alig ért a derekamig… De mégis, amikor rámugrott, olyan érzés volt, mintha száz és száz ütést kapnék. Szerencsémre gyorsan végeztem vele. Vére világos vörös volt. Támadása igen nagy volt, de nem nagyszerűbb a védésénél. Életereje erős, küzdött érte. Különleges képességgel nem támadott, nincs is neki. Ezekből a vadakból lesznek majd a nagyobb és erősebb tigrisek.”
Sebzett tigris
„Sok seb tátongott rajta amikor megláttam e tigrist. Fején több heg, és néhány vágás, ami vérezett. Foga és szakálla is pirosas volt. Egy harc közben sebesülhetett meg. Rárontottam… Erősen védekezett, de nem sebzett belém nagyokat. Talán annak köszönhetem, hogy nem tudott erősen támadni. Nem kereste az alkalmakat.”
Tigris
„Végre! Egy számomra méltó ellenféllel álltam szemben. Ez a tigris nem sebzett és nem is kölyök. Vakmerően rontott rám. Szeme nem tükrözött semmit. Épp, hogy volt időm előrántani a kardom. Megszenvedtem vele, de túléltem a csatát. Erősen támadott és védett. Jókorákat sebzett belém. Most harminc nap elteltével is megvan a nyoma egy harapásának. De szerencsére sikerült legyőznöm ellenfelem.”
Fehér tigriskölyök
„Érdekes a természet… Ez a tigrisKÖLYÖK erősebb, mint egy tigris. Amikor szembekerült velem a hegyek ormán meglepett kis termete. Viszont regéltek róla, hogy mennyi és mennyi ember életét vette el. Egy ideig méregettük egymást és egyre közelebb került hozzám. Úgy éreztem, hogy nem lesz itt harc, s elindultam tovább fel a hegyen. Amikor már elhagytam, halottam a hó ropogását és valami nehezet, ami lenyomott a földre. Ez a sunyi rámugrott… Próbáltam menekülni de igen lassan sikerül csak. Kardomat nem bírtam előhúzni. Szerencsére hideg volt, és nem éreztem annyira nagy harapásait. Kb. 10 percig viaskodtunk, és utána ledobtam a hegyoldalról. De nem mentem, tovább föl, hanem odamentem a halotthoz. Ekkor megfogadtam, hogy írok róla egy dolgozatot.”
Fehér tigris
„Gyönyörű fehér bunda. Több mint 110 centiméter. Nehezebb 250 kilogrammnál. Igen… Ez a fehér tigris. Karmai óriásiak és tűhegyesek. Amikor belémélyesztette azokat hittem itt a vég. Kardomat átfúrtam benne de még mindig támadott, a földre tepert. De ekkor azt istenek megsegítettek és sikerült elővennem a vadásztőröm. Amit rögvest a tigris nyakába döftem. Mindenemet elborította a vörös vére. Még egy darabig, miután lelöktem magamról, szenvedett. De hamarosan meghalt.”
Fehér tigrisszellem
„Ezt a történetet még nem én, hanem az apám írta. Ő volt oly szerencsés, hogy küzdhetett egy szellemmel. Amikor egyszer kimerészkedett a vadonba, tudatában volt annak, hogy egy tigrisszellem bóklászik a környéken. Átcsusszan minden védelmi vonalon, egyszerű kis tigrisnek álcázva magát.
És apám meglátta őt. Tudta, hogy egyszerű fegyverek nem használnak ellen, ezért elővette hőn imádott fegyverét. A kilenc öklöt. Így már biztosan támadott rá. És mivel vére nem volt, apám tisztán, néhány vágással tért haza. Hogy mi folyt ott, azt csak ő tudja.”
Ez néhány gondolat a tigrisekről, saját, folyton vezetett kincsvadász naplómból.
Kísértetek
(szakdolgozat)
Wyclif Richental
Kísértetek. Sokak megborzongnak ennek a szónak a hallatán. Pedig sok fajtájuk van, és meglepően sokuk békés szándékú, sőt, van olyan, amelyik az élőkre vigyáznak. De kevesen vannak, akik ténylegesen tudják, mik is ők.
A „kísértet” szó valójában egy gyűjtőfogalom. Azoknak az értelmes élőlények (általában humanoidok) lelkeit foglalja magában, amelyek valami oknál fogva nem tudták elhagyni testük halála után ezt a világot. És ez mindegyiküknél egy erős érzelmi kötődés miatt alakul ki, ami kísértetenként változik. Ezért is nincs két olyan egyedük, amik tökéletesen hasonlítanának egymáshoz. De az ehhez a világhoz kötő érzelem miatt csoportokra lehet őket osztani.
Épületben kísértő lélek: ebbe a csoportba azok a lelkek tartoznak, amelyek egy épületben szoktak kísérteni, esetleg barlangokban, járatokban, vagy hasonló helyeken. Ezek a lelke még halandó korukban kötődtek az adott épülethez valamilyen formában. Előfordulhat, hogy egy épületben bolyong annak a megrendelőjének lelke, amely ezzel az épülettel akart valakik előtt tisztelegni. Esetleg maga az építőmester életének csúcspontját jelentette az épület elkészítése, és akkora érzelmi kapcsolat jött létre közöttük, hogy még haláluk után is megmaradt. Vagy ott van példának Tintalan Coriolis, aki a Kataklizma család dajkája volt, később a Páholy külügyi magisztrája, és a Halál őt a könyvtárban érte egy szerencsétlen baleset folytán. Ő azóta is a könyvtár látogatója, és segíti a tanulni vágyókat. Ezek a kísértetek általában békések, egészen addig, míg az épületet nem veszélyezteti semmi és senki.
Embert/családod kísértő lélek: a népnyelv gyakran hívja őket őrangyaloknak, tévesen. Ezek a szellemek még halandó korukban egy ember (vagy más humanoid) vagy egy család, védelme volt a feladatuk. Ez lehet bármi, testőr, vagy akár egy dajka, de előfordul olyan is, hogy egy család szövetséget köt egy szellemmel a család védelme érdekében, ahogy ez tette a Páholy vezéri családja, szövetségbe lépve Szent Negatorral, aki/ami azóta is védi a családod, sőt, néha más Páholy-tagot is. Az érzelmi kötődés ezeknél a szelleleknél általában egy személy iránt van, csak nagyon ritkán védenek több embert, és annak a halála után gyakran ők is elhagyják ezt a világot. De addig is kísérik és segítik védencüket.
Megkínzott lélek: ezek a lelkek szörnyű kínok között vesztették el testüket, általában egy tébolyult elméjű gyilkos vagy egy szörnyű baleset miatt. És annyira megviselte őket haláluk, hogy itt ragadtak abban a vágyuk miatt, hogy megmutassák halálukat, és ezzel régi titkokat tárjanak fel. De ezek általában annyira rémisztőek, hogy a legtöbb halandó megrémül tőlük és elszalad, pedig békés szándékúak. Haláluk kiderítése után általában elhagyják ezt a világot, de arra is akadt már példa, hogy az ilyen lélek „őrangyala” lett annak a személynek, aki halálának okát kiderítette.
Bosszúra éhes lélek: ez is egy megkínzott lélek, mint a fentebb említett, de ő többet tesz gyilkosa(i) ellen. Általában felkutatja gyilkosát, és szó szerint a halálba kergeti őt, és nem nyugszik, míg bosszúját be nem teljesíti, és csak ekkor hagyja el ezt a világot. Ritka, de előfurdul az is, hogy nem a halálát akarja megbosszulni, hanem azt vagy azokat, akik életét megszomorították, vagy életművét (bármi is legyen az) lerombolták. Ilyen Umbulda, egy régebben a Páholyban dolgozó varázsló, akit lelke romlottsága miatt az akkori klánvezér, Tercio d'Kataklizma örökös rabságra ítélt, de egy szerencsétlen véletlen folytán kiszabadult, és azóta is üldözi a Páholyban tartózkodó személyeket.
Megszállott lélek: ezek a lelkek mutatják a legnagyobb eltérést egymás között. Az a közös bennük, hogy életükben volt egy szenvedély, ami a Halált kicselezve, a test elpusztulása után is tovább űzte szeretett szenvedélyét. És ez lehet bármi, és ez a fő különbség. Egy lélek, aki még halandó korában édességeket csinált, vagy gyógynövényeket termesztett, és ez hajtja halála után is, azoktól még tanulni is lehet. De ha egy lelket az élők őrületbe, esetleg halálba kergetése hajtja, cél nélkül, akkor már inkább kárára vannak az élőknek.
Idézett lelkek: mágiadagály idején, ha egy mágiahasználó jártas az ilyesmiben, képes elhunytak lelkét megidézni. Itt csak az a kérdés, hogy a varázshasználó milyen céllal idézte meg a holt lelkét. De a (még) jelenlévő mágiaapály miatt most nem bolyongnak ilyen lelkek világunkban.
És mit lehet tenni a lelkek ellen, merül fel a kérdés. Már ha egyáltalán tenni akarunk ellene. Három módja van: vagy megszüntetni azt a kapcsot, ami itt tartja azzal, hogy megoldjuk problémáját, tegyük fel, felfedjük gyilkosát. A második módszer egyszerűbb, de kevésbé stílusos: az elveszett Thrillion kincsei hatással vannak ezekre a lelkekre, és el lehet velük őket pusztítani, de ez veszélyesebb mutatvány. A harmadik, és egyben utolsó általam ismert módszer az elsőre hajaz, de jelenleg nem megoldható. Szintén az érzelmi kapcsot kell megszüntetni, de mágiával. Ennek kiismerése csupán a nemsokára megjósolt mágiadagály eljövetelekor lehetséges.
Röviden összefoglalva: a kísértetek meglepően nagy része barátságos, vagy csupán egy szörnyűségre kívánja felhívni a figyelmet. Szóval legyünk megértőbbek velük, lehetséges, hogy még tanulni is tudunk tőlük.
W. Richental
Grtahorn Merya:
Proférius Mortéria
Ritka rettentő ritka. Pontosabban ez egy növény. Kutatásaim során akadtam rá mikor a hegyeken sétáltam. Ismeretlen volt számomra ilyen növényből, pedig nincs túl sok. Megfogtam és bele tettem a kis batyumba. Ott közbe egy kis halálszélén álló impet is betettem a tarisznyámba. Mire hazaértünk az imp meghalt. Nem tudtam elsőnek, hogy mi lehetett az oka még túl élhette volna. De nem élte szobámba tettem a növényt. Majd mikor beléptem szállásomra lefeküdtem és kora reggel felkeltem elkapott a rosszullét. Gondoltam hogy a növény lesz az, mert a mellette lévő virágok kihaltak. Hosszas vizsgálódás után és pár szörny életének feláldozásával jöttem rá, hogy miből adódik a méreg. A virágpor nagyrész beszippantása halálos. De ha a virágot eltöröd és több mint két csepp éri az ujjadat meghalsz. Elő tünetei fejfájás, gyomorfájás. Utána szédülés következik majd izzadás. Utána vége az életének. Ellenszerére nem találtam bár milyen szerrel próbálkoztam nem sikerült rájönnöm. A növény gyönyörű virágnak néz ki sziromlevele fehér csészelevele minimális méretű. Levelén csak a főér látszik. Ezek mellett a levelek, a szár, a csészelevelek rettentő világos zöldek. A virágfej közepe sötét narancssárga. Termőhelye hegyek teteje felé, tetején. Arról ismerhető fel hogy termőhelye felé nincs más növény, se termőhelyén. Köszönöm.
A klán, vagyis a T. Sz. P.
Már ősidők óta létezik a Tudósok Szabad Páholya klán, mely Tocokfi d `Kataklizma keze alatt szerveződött és Kataklizma d `Kataklizma vezérsége idejében alapult. Gondosan meg volt szervezve a klán célja és terve. Tengernyi idős, öregember volt a klánba mégis az újoncok uralják, hogy tanuljanak. Sok koros család élt a klánba de ezeknek sarjai már nem nagyon találhatók meg a klánban. Újonnan már a legnagyobb klánok, közé tartozik saját hírközlési lapja, van mely Távolrévi Geográfikus Közlöny néven ismerhető fel. Szövetségei gyarapultak az eddig eltelt idő alatt és reméljük, hogy ez így folytatódik. Békekötései állandósultak (ezt úgy értem, ha egy háború kitörőben van a klán ellen ők sikeresen békét, kötnek). Ez mutatja azt is, hogy a páholy nagyvilági kapcsolatai is javulnak. A fiatalok nagy része ezt a klánt választja, mert már a nevéből is kiderül, hogy itt lehet tanulni. A klánban a klán vezérek alapos munkát végeznek akkor is, ha fiatalok idősek esetleg középkorúak. A klán épületei fejlettek. Parkjairól, épületeiről több szakdolgozat is készült mely leírja szépségüket, éveik számát. A klánban, nagy vonalakban él a művészet is. Köszönöm.
Ezen szakdolgozatban összefoglaltam a klán dolgait, érdemeit!
~Tisztelt Olvsó! Ezen szakdolgozatomat, visszaemlékezéseimből írtam, egy régi utazásom után, amely során egy idegen nép teremtéselméletét tanulmányoztam, olvasd hát!~
Mortimmel
Egy ősrégi kézirat, amely Fainen templomából került elő a Ligendarckhes-i időszámítás 5198. Évében Lehetséges, hogy néhány helyen kihagyások vannak, mert sajnos a papiros, amelyre írták e históriát megsérült néhány helyen. Ezért az olvasótól elnézést kérünk.
Egyszer, mikor még csak a Káosz létezett, és nem volt semmi, még maga az Idő sem kezdődött el, az Ősök összeültek, hogy tanácskozzanak. Közéjük tartozott az Ősök mélyen tisztelt ura, Mhalphain, a Bölcs, Kandokin, a Bátor, Grenend, a Gyors, és Gädirména, a Melegszívű. Úgy érezték, itt az a pillanat, hogy most megalkossák azt, amit már régen elterveztek,
… és Bölcs Mhalpain mondta: “Testvéreim, teremtsétek azt, amit jónak láttok.”
Az Ősök pedig valóban azt teremtettek, ami jónak láttak, és az is volt. Elsőként feloszlatták a Káoszt úgy, hogy létrehozták helyén az Univerzumot, amelyet minden otthonának szántak. Azonban minden sötét volt és komor. Mhalphain így csillagokat gyújtott, hogy fényesség legyen. Élőlényeket akartak teremteni, amelyek benépesítenék az Univerzumot, de nem volt szilárd hely, ahol élhettek volna. Grenendnek volt egy ötlete. Nagy köpenyét összehúzta, és mikor felfedte, mit alkotott, társai csodálattal szemlélték azt. Az ő szemükben parányi kis fénylő tűzgolyó volt akkor még csak Ligendarckhes, a Nagybolygó. Később kérge megszilárdult, kápráztató fénye kihunyt, de belül még mindig forrt. Grenend elégedetten nézte művét.
“Mit teremtettél, Gyors Grenend?” – kérdezte testvére, Bátor Kandokin.
“Testvéreim, most én is azt mondom, teremtsétek azt, amit jónak láttok.” – mondta széles mosollyal Gyors Grenend.
Az Ősök megértették, mit szándékozik nekik mondani testvérük, és ismét munkához láttak. Melegszívű Gädirména a földet termékennyé tette, és növényeket sarjasztott belőle: pompás, illatozó virágokat, magas fákat, sűrű bozótosokat. Hogy ne hervadjanak el, a földre vizet, az üres felszínre pedig levegőt varázsolt. Bölcs Mhalpain gondolkodott egy rövid ideig, aztán parányi élőlényeket hozott létre, amelyeket még maguk, szabad szemmel sem láthattak. Bátor Kandokin a fejét csóválta.
“Testvérem, mire jó az, mit teremtettél?” – kérdezte.
“Parányi élőlényeket, melyek, ha elpusztul egy kedves teremtményünk, azt ismét a termékeny földdé teszik majd.” - mondta Bölcs Mhailpain.
Az Ősök elismerően bólinottak, és maguk is létrehoztak még egyéb élőlényeket. Volt olyan, melyiknek két, vagy akár négy lába volt, de volt, hogy egy sem. Volt, amelyik Melegszívű Gädirména növényeiből evett, volt, amelyik a más húsát kívánta. Volt, amelyik repülni is tudott. Mindannyian érdekesek voltak, és életképesek, de egyszerűek… Bölcs Mhalphain elégedetlen volt. Egy nagyszerűt szeretett volna alkotni, amely minden élőlénynél csodálatosabb és méltóságteljesebb… amely a képes a levegőben gondtalanul szállni, de ugyanakkor a földet is ő uralja… legyőzhetetlen lesz, és hatalmas… és végül megteremtette a Sárkányt. Minden Sárkány Atyját, akit Nagy Xatunak nevezett el.
Létrehozott egy nagy területet, melyet hatalmas hegységekkel határolt el. Ujját belemélyesztette a földbe, és meghúzta egy nagy folyó medrét, mely egy tóba torkollott. Így született meg a Sárkányok Völgye, minden sárkánynak biztonságos lakóhelye.
Testvérei csodálattal, de ugyanakkor irigy szemmel is nézték művét. Ők is munkához láttak…
Bátor Kandokin egy kicsi, de igen leleményes és talpraesett élőlényt teremtett: az embert. Megtanította őket beszélni, vadászni, földet művelni, állatokat szelidíteni, és tartani. Az emberek hajlékot is építettek maguknak, úgynevezett házakat, melyeknek kis csoportja később egész falvakká, vagy városokká nőttek.
Gyors Grenend a madarak és az oroszlánok tulajdonságait ötvözte a griffekben. Nagy, tollas szárnyaik voltak, sascsőrük, és éles szemük, mellső lábukon éles karmok. Testüket szőr borította, hátsó lábaik és farkuk mint egy oroszláné…
…Melegszívű Gädirména fivérei irigységével szemben csodálattal nézte a sárkányokat, és dicsérte Mailphaint. Hogy ő se maradjon ki mindenből, úgy döntött, ő is alkot valami nemeset. Így hát megteremtette az egyszarvú lovakat, amelyeket unikornisnak nevezett el, valamint a szárnyasokat, amelyeknek a pegazus nevet adta. Büszkék voltak és méltóságteljesek. Gädirména fivéréhez, Kandokinhoz hasonlóan megtanította őket beszélni, de egy másik nyelven, amelynek később a nemes lovak között sok más fajtája alakult ki.
Mhalphain, mikor mindannyian elkészültek, összehívta testvéreit.
“Testvéreim, büszke vagyok rátok, mindannyian nagyszerűen dolgoztunk, most itt az ideje, hogy lepihenjünk. Azt javaslom, menjen mindenki a maga gyermekei közé, és éljen nyugodtan, háborítatlanul.” – mondta Bölcs Mhalphain, a sárkánydruida, és alászállt Ligendarkches földjére, a Sárkányok Völgyébe…
A történet folytatását sajnos nem tudjuk, mert az utolsó pergamenlap sajnos elvészett. Csak annyit lehet biztosan állítani, hogy nem sokkal később a testvérek között viszály tört ki, és teremtményeik lassan egymás ellenségeivé váltak…
I. Rész
Rövid ismertető a mágiáról
Írta: Aughoph Teccha
Talán sokaknak nagy segítséget fog nyújtani ez a könyv az alapvető varázslatokról. Mivel sokak elkezdenék a varázslást, de nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá, azok olvassák el ezt a könyvet.
Ez a könyv azonban önmagában nem elég ahhoz, hogy megismerkedjünk a varázslattal. Folyamatos gyakorlás és esetleges konzultációk mindenképpen szükségesek, különben rosszul sülhet el a dolog.
A varázslat
A varázslatot sokan nem tudják megmagyarázni. A varázslat bűvölet; önvédelem és támadófegyver egyben. Rossz kezekben hatalmas pusztítást okozhat. Van, aki az istenek művének, van aki csodának tartja, pedig ez egy tudomány. Egy olyan tudomány, melyet minden élő el tud sajátítani.Természetesen a megszerezhető tudás függ a tanuló fajától, mivel ez befolyásolja maximális intelligenciáját. A tanulás észhez kötött, anélkül nem lehet megtanulni s rendezni a különböző igéket.
Eddigi tapasztalatok alapján két faj létezik, melynek semmilyen módon nem lehet megtanítani a legalapvetőbb s legegyszerűbb varázslatot sem. Ez a kettő az ork és az ogre. Fél-orkoknál még látnak halovány szikrát, ám őket is csak pár alapvarázslatig tudtják ezidáig eljuttatni. A legkiemelkedőbb tanítványok az elfek és fél-elfek. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nekik csak a mágiára kell feltenniük életük; és azt sem, hogy a többi faj halálfélelmet érezzen, ha egy elf mágussal találkozik a csatában.
Konklúzió: majdnem fajtól függetlenül tanulhatunk varázslatokat, valamint gnómként is le tudunk győzni egy fél-elfet.
Még mielőtt belemerülnénk a varázslat rejtelmeibe egy figyelmeztetés: dühből sose támadjunk, mert azt csak mi bánhatjuk meg. Egy varázslat sikeréhez tiszta elmére van szükségünk, mert egy rossz gondolat, és máris ott a baj.
Egy új fogalom: a mana
Egy pár bevezető gondolat után eljutottunk a kezdetekig. A mágia egy adottság, mit tanulni kell ahhoz, hogy használni tudjuk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogyha már tudunk varázslatokat, akkor egymás hátára lehetne őket alkalmazni.
Nagy mágusok is tapasztalják, hogy bizonyos számú varázslat után rajtuk is fáradtság lesz úrrá. Ezt sokan különböző módokon magyarázzák: van, aki belső erőnek, szellemi kitartásnak nevezi, mások fluidumnak.
Kalandozásom során találkoztam pár mágussal, akik manának nevezték el a belső erőt, ami hajtja a varázslatot.
Minden alkalommal, mikor használjuk varázserőnket, manát vesztünk, melyet egy kiadós pihenés, étkezés visszaállíthat eredeti értékére. Persze vannak különböző varázsitalok is erre a célra. Természetesen a mana önmagában is regenerálódik, csak eléggé lassan; ez olyan 0,1-0,5 %-ra tehető percenként, természetesen, ha lehetne mérni világi műszerekkel.
Mielőtt félreértésre kerülne sor: a mana-szintnek is vannak korlátai: hosszú tanulással és sok gyakorlással lehet fejleszteni; így kezdő mágusként ne akarjon senki magának áthatolhatatlan aurát és mindent felégető tűzgolyót. Idővel majd lehet róla szó.
A másik korlát, hogy bizonyos idő után elérjük a maximális manát, mi kezdetektől bennünk lakik. Ez fajonként és egyénenként is különböző.
Összefoglalás: A mana bennünk lakozik. Gyakorlással lehet növelni, ám nem a végtelenségig.
Alapvarázslatok
Elérkeztünk ahhoz a fejezethez, melynél egyesek a következő szavakkal élnek: „Végre!”. Igen, elérkeztünk a tényleges varázslatokat leíró részhez. Itt csak az általam ismert varázslatokkal fogom megismertetni a kedves Olvasót; s ez eléggé érthető, hogy miért.
Lencse alá vesszük a következőket: fényteremtés, aura, mágikus lövedék, tűz- illetve jéggolyó; ezek után megnézünk még két, de jóval nehezebb varázslatot: az erősítést és a gyorsítást.
Kezdetben eléggé gyengék lesznek az újonnan elsajátított varázslatok, és rövid ideig tartanak ki. Természetesen ez utóbbi nem vonatkozik a támadó varázslatokra.
Ellenben: ha valakinek nem sikerül összehoznia egy varázslatot, ne aggódjon, próbálkozzon újra, vagy pihenjen egyet, mert az is lehet, hogy lemerült a mana-készlete. Ám ha hosszas gyakorlás és pihenés után sem sikerül, akkor ajánlom a személyes konzultációt.
1.) Fényt teremteni
Ebben a részben megismerkedünk az egyik legalapvetőbb varázslattal, melyre minden – éjszaka kevésbé jó látással bíró – élőlénynek szüksége lehet.
Természetesen úgy tudjuk megalkotni, hogy erősen koncentrálunk rá. Idővel elhanyagolható lesz ez az előkészület, de addig fokozott figyelemre késztetném a tisztelt tanoncot.
Manaigénye nem nagy, mégis előfordulhat, hogy elsőre nem jön össze. Ekkor nem kell elkeseredni, hanem újra kell próbálni. Mikor sikerült megalkotnunk az első fénygömbünket, az tapasztalatok szerint 5-10 percig világít, ezután szertefoszlik. Pár hét és néhány ezer gömb után már elérjük azt a szintet, hogy fél napig is tudunk világítani egy gömbbel.
Minél több gömb kerül ki kezeink közül, annál erősebb fénnyel ragyognak.
2.) Mágikus lövedék
A legelemibb támadóvarázslat. Manaigénye szintén alacsony, sőt: feleakkora, mint egy fénygömb létrehozásának; és ötöde egy aura teremésének.
Talán az egyik olyan varázslat, melyet legapróbb koncentrálás kíséretében, teljes sikerrel tudunk kivitelezni. Ám mindezeknek megvan a hátránya: gyenge sebzésű; egy erősebb auráról lepattan. Idővel azonban jó szolgálatot tehet, de minek akkor már, ha tudunk tűzgolyót is használni.
Most említeném meg, hogy a támadó varázslatokat nem lehet harcon kívül erősíteni. Ezek csak harc közben fejlődnek, az ellenféltől független: legyen az egy ork vagy egy gárdista (természetesen elnézést kell kérnem a rend fenntartó őreitől, de szerintem ők tudják, hogy miért őket írtam ide). Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem teremthetünk tűzgömböt ott, ahol csak akarunk; hanem csak annyit, hogy ilyen esetekben nem fejlődik.
3.) Az aura
A védelem legalapvetőbb eszköze. Ezzel a varázslattal meg tudjuk erősíteni szellemi energiánkkal a testünket körülvevő kisugárzást. Hosszas gyakorlással elérhető, hogy egy igen erős mágikus lövedéket úgy pattint le magáról, hogy meg sem gyengül. Természetesen ez hosszú munka. Legelsőre igen kis valószínűséggel sikerül, és ha sikerült létrehoznunk, hamarabb elenyészik, mint legelső fénygömbünk.
4.) Tűzgolyó
A kezdő varázsló egyik legfélelmetesebb fegyvere. Mindig sikerül létrehozni, ám csak harcban alkalmazható. Idővel olyan erősre fejleszthetjük, hogy lángra is tudjuk vele lobbantani ellenfelünk, ruhájával együtt. A fejlődésre ugyanaz vonatkozik, mint a lövedékre.
Manaigénye egy fénygömbével egyenlőre tehető.
5.) Jéggolyó
Manaigénye kétszerese, mint egy tűzgolyónak; és ezzel együtt nagyobb koncentrálást igényel, így egyszerre csak egy jéggolyót tudunk ellenfelünk felé küldeni, s kell egy kis pihenés, hogy újabbat tudjunk alkalmazni. Mindezen hátrányok ellenére megvan a maga előnye: kétszer olyan gyorsan fejlődik, mint társa. Elég magas szinten meg tudjuk fagyasztani ellenünk rövid időre.
Ezzel végigvettük az alapvarázslatokat, s eljutottunk a kitűzött célhoz. Remélem, sikerrel használja fel könyvem. Amennyiben kérdése lenne, forduljon hozzám bátran; minden kérdésre próbálok megfelelő választ adni.
Grathorn Merya
Találmányom:
Távcső (sárkánylencsés)
Sárkány lencsés? Mi is ez? Ez védi és élesíti a sárkányok látását. De hála istennek e nélkül is tökéletesen látnak. Távcsövet már feltaláltak de nem ilyet, mint ez. Kétszer, sőt akár háromszor is el lehet látni egy ilyennel, mint egy normál távcsővel. Elkészítése egyszerű. De nem árulom el. Távoli helyekről könnyedén kilehet vele figyelni bármit. Feltalálásának ötlete akkor pattant ki fejemből mikor a szállásomon voltam. Falán egy kép van a sárkányról melyen több ezer méter magasról, tekint le a földre, és mindent tisztán lát. Az asztalomon a terv volt. Elkészítése két óra alatt meg volt. Csak a lencse kellett. Sikerült beszereznem és összehasonlítás után rájöttem hogy ezzel, sokkal egyszerűbben, jobban lehet látni. Ajánlanám bármely olyan egyesületnek kik olyan embereket, védnek, meg mint például a helytartó. Érdeklődni bármikor lehet nálam. Más nem készít ilyet csak én. Az árban megegyezhetünk mely a mennyiségtől is, függ. A távcső több 10 évig is megőrizheti tartósságát. Tisztításkor szét lehet nyitni és a lencsét jól meg kell törölni. A lencsék szorosan oda vannak erősítve az alaphoz mely fából, van ezért tisztításkor nincs túl nagy valószínűsége, hogy a lencse kiesik, elhagyjuk. Ha a lencse eltörik használhatatlanná, válik a távcső. Újjal nem szolgálhatok ez az ön hibája. A faalap is biztonságos de durva bánásmód után eltörhet. Ilyenkor nyugodtan forduljon hozzám az alapot, ingyen elkészítem.
Szakdolgozat az átkozott tárgyakról és fellelési helyükről:
Mortimmel
I.Polc:
Rozsdás kard
Kopott amulett
Hamis pirosas tekercs
II.Polc:
Roham alabárd
Közönséges pikkelyvért
III.Polc:
Törött pallos
Horpadt mellvért
Kopott bíbor amulett
IV.Polc:
Kiegyensúlyozatlan csatabárd
Közönséges bőrpáncél
V.Polc:
Orgyilkos rövidkard
Rozsdás hosszúkard
Közönséges kék nyakék
VI.Polc:
Rozsdás pallos
Lyukas bőrpáncél
Hamis zöldes amulett
Kopottas gyűrű
VII.Polc:
Nehéz roham alabárd
Kopottas bíbor nyakék
VIII.Polc:
Rozsdás hajítóbárd
IX.Polc:
Könnyített hosszú íj
Egyszerű bőrpáncél
X.Polc:
Könnyű mellvért
XI.Polc:
Csorba pallos
Díszes egyenes penge
Delejes lyukas mellvért
Furmányos bíborszín amulett
XII.Polc:
Kiegyensúlyozott harci pöröly
Kopott mellvért
Hamis lilás amulett
Kopott zöld tekercs
XIII.Polc:
-------
XIV.Polc:
Díszes élezett alabárd
Könnyített merev mellpáncél
Fényes rézamulett
XV.Polc:
Kétkezes nehéz csatabárd
Mágikus nehéz bőrpáncél//IC Szakdoga://
...a kristályvizű ér csendes zúgása anyagtalan
mint puszta, halványuló emlékezés
a széljárta, vad bércek némák
a múltat álmodó, álomtalan óriások
holtnak születtek, egy irdatlan présben
némán az égre merednek
az istenek lakhelyét bámulják
a szél zúg, fütyül a romsziklák közt
az elfelejtett hegylánc lelke sír
a szélben, mely követ görget, melyben
egy korokon át tartó agónia zúg
a labirintusokban nincs élet
az időt nem jelzi más,
csak a leomló kövek
a szabálytalan hegyek orma
bevehetetlen romerődök kuszasága
a hegyek egy messzi világon állnak
sosem látja őket szem
sosem érinti őket érző hús
lassan kopnak el a halódó Nap fényében
roppant üres tér övezi a hegyeket
sosem ébrednek
a nem létező istenek...
Azért jött ide, a hegyek gyomrába, mint bárki más, aki pályafutásának méltó befejezést remél. Felfedezni titkukat, kideríteni, mit rejtenek az ősi járatok. A hiedelmek sokfélét mondtak. Beszéltek egész településnyi aranyról, gyémántról, és efféle kincsekről, meséltek szörnyekről, akik kegyetlenül elbánnak a betolakodókkal, elmondták, hogy veszélyes, csapdákkal teli labirintusok futnak keresztül-kasul a hegyek alatt. Természetes, hogy néhányan - társasággal, vagy magányosan - nekivágtak, hogy ezzel a hőstettel öregbítsék hírnevüket, de csak nagyon kevesen tértek vissza. Azok alig éltek, hetekig, hónapokig kellett ápolni őket, hogy felépüljenek. Közben rémálmok gyötörték őket, nem hagyva nekik nyugtot, s mikor felgyógyultak, általában csak annyit közöltek a kíváncsiskodókkal, hogy túlélték, s legyen elég ennyi. Ha nagyon nógatták őket, talán hajlandóak voltak annyit elárulni, hogy csak az előhegyekig jutottak, ahonnan még hosszú út vezet a nem létező istenek hegyeihez.
Ő is csak eddig jutott. Az előhegyek mély, kacskaringós, furfangos labirintusáig. Egy sarokban ült összegörnyedve, erőtlenül, gyomrában szúró fájdalommal. Már régóta nem volt mit ennie. Kardja hanyagul hevert mellette. Emlékképek gyötörték...
...Egy tóban úszott, vidáman, felszabadultan. Nem kellett semmitől tartania, hisz békés környék volt. Kedvese a partról figyelte, szemérmesen eltakarva bájait. Már soha nem láthatja...
...A troll hatalmas erővel lendítette meg bunkóként használt öklét. Épp idejében ugrott félre, s bárdját a troll combjába vágta. Sűrű, sötétzöld vér fröcskölt szanaszét...
...A söröskorsó csörömpölve hullott a padlóra. Ismét ki kellett térjen, egy felé zúgó, mívesen faragott asztalláb elől. Homloka több sebből vérzett. A korsó jól telibe kapta. Homályos tekintettel próbálta követni az eseményeket. A verekedők senkit és semmit nem kíméltek. Egy teli üveg eltalált egy fali mécsest. A tűz villámgyorsan terjedni kezdett...
...Forróság töltötte el. Most örült csak igazán, hogy az a kaporszakállú öreg nem vágta át, s a pajzs valóban tűzálló volt. Különben komoly bajban lett volna ez ellen a termetes vörös ellen. Úgy látszik azonban, szerencséje véges. A sárkány kisöpörte farkával alóla a lábait, s néhány méterrel arrébb nagyot csattanva ért földet...
A fejébe hasított az újabb lecseppenő vízcsepp sikolya. Ismét ráébredt, hogy hol van. Feje lüktetett a fájdalomtól, erei kidagadtak a halántékán. Nyöszörögve eldőlt a hideg kövön, de már ez sem érdekelte. Embriópózban, minden méltóságát vesztve nyüszített. Aztán összeszedte magát. Semmit sem talált itt. Egy árva rezet sem. S ami sokkal jobban meglepte: sem egy csapda, sem egy szörnyeteg, sem egy halott tetem. A szürke kőfalakat időnként egy-egy fehér vagy halványszürke pókháló törte meg. Ebből arra következtetett, hogy valamilyen élet mégis lehet itt. Legyek, szúnyogok, bogarak... Nem gondolkodhatott sokáig. Tekintete ismét elhomályosult...
...Egy pusztán lovagolt, kezében hosszú, vaskos lándzsát tartva. Mögötte nagyobb sereg, előttük a távolban sűrű füst gomolygott. Azt hitte, elkéstek, meggyorsította hát lovát. Nemsokára meglátták azonban, hogy a vár kitart, bár az ostromló sereg még mindig erőfölényben van. Elemi erővel törtek rájuk, s gyorsan káosz lett úrrá a jól szervezett ostromlókon. A várból örömujjongás ütötte meg fülüket, majd hallották, ahogy a kapu nekidördül a földnek, s kipihent lovasok rontanak rá onnan is az ostromlókra, akik nem is tudták, mi történik, s hogyan lett a kis híján nyert ostromból vesztett csata...
Igen. Így kezdődött, ezzel indult hősi pályafutása. Egy gyorsan, jól megszervezett rajtaütéssel, mellyel emberek százait mentette meg a haláltól. S úgy tűnik, itt fejeződik be, a nem létező istenek hegyeinél. A menny sziklás előkertjében. Kíváncsi volt, vajon sikerül-e valaha is valakinek eljutnia oda? Kíváncsi volt, egyáltalán léteznek-e azok a hegyek, akik nem létező istenek.
Mozdulatlanul feküdt a hideg kövön. Teste eltompult, már nem érezte a külvilágot, szelleme sötétségbe borult.
Hirtelen fényt érzékelt, homályosan fénylő, ködszerű alakzatokat, hatalmas, hegynyi sziluetteket.
- Sikerült neki. - hallotta valahonnan. Alakokat látott, akik körbevették. Csillogó páncélban, nehéz köpenyben, könnyű ruhákban. Kezükben kardok, bárdok, dárdák villantak, hosszú, különös fénnyel szikrázó botokat tartottak. Hősök, mint ő maga. Mélykék szőnyeget terítettek elé, s sorba álltak a két oldalán. Elindult rajta. Megérkezett. Ott volt, ahol mindig is lenni szeretett volna. A hegyek között, akik nem létező istenek.