2006. december 5., kedd
[szakdolgozat]
Respectus Amzilkatak professzor rövidke szemináriuma egy szkeptikus tanítványnak, kinek konok fejébe sehogyan se fért bele, hogyan lehet egy márványtömb, egy mécses, némi tökmagolaj és egy csepp vér segítésgével sárkányokat bűvölni
A világ mágia, fiatal barátom, színtiszta mágia, csak a mi szemünk többnyire vak hozzá...de van egy csodálatos eszköz a kezünkben, hogy ezt a vakságot megszüntessük, ez az eszköz, mit hétköznapi nyelven tudománynak hívunk, a mi szemüvegünk, melyen keresztül olyan dolgokat láthatunk, amit egyébként nem vennénk észre! így ejthetünk fogságba ezt, vagy azt a világ sodrából...
Nézzük például az időt...micsoda mágia! beleborzong a lélek, ha csak rágondol...
Itt egy marék homok...ugye nem hiszed, hogy ebben mágiát találhatsz...vagy egy szűknyakú tölcsér...egy orkpálinkás butélia...csupa hétköznapi dolog...pedig ha tudós elménk egyfajta rendszerré szervezi, fogságba ejthető vele az idő...
Mert nézd csak! Az üres pálinkásüveg nyakába dugom a szűknyakú tölcsért, a tölcsérbe teszem a homokot...aztán a büdös, pálinkaszagú üveg oldalára rovátkákat rajzolok, szépen akkurátusan, egyenlő távolságra egymástól...a homok egyenletesen pereg majd az üvegbe, a rovátkák pedig mutatják, mennyi is pergett már le...
Ime barátom! Fogságba ejtettük az IDŐT!
nézd hát szemeiddel, hald hát füleiddel, fogd fel a tudomány mágiáját az eszeddel...
Hát elhiszed már, hogy egy darab márvány, egy mécses, melyben tökmagolaj ég, melybe egy csepp sárkányölő harcos vérét kevertük, képes elbűvölni a sárkányokat?
Ez a tudomány hitetlen barátom...hidd el, a legnagyobb erő, melyet mi gondolkodó lények birtokba vehetünk...egykoron majd isteneket gyűrünk le vele...egykoron majd meghódítjuk vele a világot, egykoron majd magunk is istenekké leszünk általa!
Áldassék a szent tudomány! Áldassék a Tudósok Szabad Páholya, mely otthont adott neki!
A rubintündér szárnyának hat felhasználási módja
Mint azt minden kincsvadász tudja, léteznek bizonyos rubintündérek, melyek nehezítik dolgukat. Persze ezt nem csak a kincsvadászok tudják. Nos, ezek a rubintündérek aprócska lények, azonban eléggé agresszívak és kiszámíthatatlanok. Amennyiben sikerül eggyel végeznünk, szárnyár kitépve szinte nem is tudhatjuk, mekkora kincshez is jutottunk, még akkor is, ha nem ezt kerestük.
Első felhasználási mód: A szárny kitűnő pennaként szolgál, és eléggé divatos is. Felfedezéseim szerint a rubintündér szárnyából készített penna olyan szöveget hagy maga után a pergamenen, mely levakarhatatlan, és a kornak is ellenáll.
Második felhasználási mód: Nyilak végében remekül szolgál tollként, és amennyire én tapasztaltam, bizonyos mértékig ellenáll a szélnek tőle a nyíl.
Harmadik felhasználási mód: A szárny erőteljes dörzsölésekor csillámpor keletezik, mely a tolvajok kedvenc fegyveréül is szolgál, valamint a kincsvadászoknak is segít, ha náluk sokkal erősebb és veszélyesebb lénnyel kerülnek szembe.
Negyedik felhasználási mód: sötétben erős fényt bocsát ki magából, ezért új technikát lehet kölcsönözni vele a lámpásoknak. Sajnos havonta kell cserélni, mivel addigra elmúlik a világító és a csillámport adó hatása.
Ötödik felhasználási mód: A nők szép ékszereket készíthetnek belőlük, például ha van negyven rubintündértől származó szárnyuk, készíthetnek maguknak karkötőt, vagy nyaklánc díszeként is felhasználhatják.
Hatodik felhasználási mód: Amennyiben egyet apróra törünk és levesbe főzünk, mint a babérleveleket szokás, sós ízt kölcsönöz, és a torokfájást, és fejfájást megszünteti.
Raider Tendo
Don Westless
Az elfek különlegességei
Sokan azt hiszik hogy az elfek csak kinézetben távolodnak el az emberektől. Nos ez nem így van.
Több dolgot is fel tudok sorolni.Kezdjük azzal hogy az elfek rengeteget tudnak a növényekről és az állatokról. Ebből lehet levonni azt amit biztosan sokan megállapítottatok hogy az elfeket inkább a vadon részeihez lehetne kötni.
Továbbá ami érdekes hogy az elfek készítik a linassát.
A linssa az egyik legdrágább, legkeresettebb szövet. Az elfeken kívül ezt senki nem tudja miből készül. Ez erős,tartós,nem gyűrődik,puha,fényes, alig piszkolódik és könnyű. A legtöbben azt gondolják hogy az elfek ezt mágus kéépességek segítségével állíthatják elő, és ez a hatalom melyről nem nagyon tudunk, ez életet is követelhet a szövetért cserébe. Nagyobb erre a kereslet mint amennyit előállítanak az elfek. Akármennyi pézt, vagy akármit ami értékes adhatnak, a szegény elfek sem fognak semennyivel többet készíteni! Rá lehet ezekből jönni hogy ez nagyon nagy érték , és nem csak pézügyileg hanem eszmeileg is. A rohamosan terjedő babona nem hogy csökkenti hanem növeli a keresletét a linassának.
Ezen előlények a holdfából is tudnak tárgyakat faragni. Nos ez ebben a formában nem tűnik extra dolognak de a holdfa bizony nagyon kemény fa, szinte megfaraghatatlan. Azt lehet még tudni a holdfáról hogy éjszaka fényt bocsát ki magából. Azért is érdekes dolog tárgyakat faragni belőle, mert teljes sötétségben a tárgyak is fénylenek valamennyire.Ezt is csak az elfek képesek elérni.(Don Westless)
Forrás: A Thrillion Világleírás
Zod Raanus:
MENNYIEN VANNAK THRILLION ÖRÖKÖSEI?
Idézetek a Világleírás-Tekercsekből:
„Távolrév a legvegyesebb népességű város, valódi olvasztótégely – megtalálható itt a törpék néhány klánja, az elfek több törzse, a gnómok nagycsaládjai, és persze emberek is szép számmal; s ez utóbbiak vannak többségben. A városban nagyjából huszonhétezer lélek él, rajtuk kívül a Távolrév környékén lévő apróbb falvak lakóit és az elfek közelben élő törzseit is a város polgárai közé számítják.” – 27. 000 fő
„Ötbánya két jól elkülönülő városrészének lakossága teljesen eltérő képet mutat. Az Alvárost szinte kizárólag törpék lakják, míg a Felváros Távolrévhez hasonlóan vegyes lakosú. Az Alvárosban megközelítőleg négyezer törpe él, a Felvárost másfél ezren lakják.” – 5.500 fő
„Sziklaöböl változó népességű város. Majdnem annyi állandó lakosa van, mint Ötbányának, ám a nagy viharok iején, amikor a hajósok jelentős része hazatér, a lakosok száma megközelíti Távolrévét is. A népesség túlnyomó része ember, rajtuk kívül csak a gnómok képviseltetik magukat említésre méltó létszámban. A tenger közelsége sem a törpék, sem az elfek többségének nincs ínyére, ha meg is fordulnak Sziklaöbölben, csak rövid ideig maradnak.” – 5.000 és 25.000 fő
„Pormeder városát leginkább emberek lakják, rajtuk kívül csupán néhány vállalkozó szellemű gnóm család él még itt. A törpék nem szenvedhetik a pokoli hőséget, az elfek pedig a növényzet és az állatvilág hiányát. A lakosság száma évszázadok óta állandó. A várost tápláló források ennyi lelket tudnak eltartani, így minden külső hatás nélkül is 7-8000 körül állandósult a létszám.” – 7-8000 fő
„Vörösdomb lakossága túlnyomórészt gnóm nagycsaládokból áll, rajtuk kívül csak néhány törpe klán él itt. A teljes lakosság a városban él, amely mindhárom dombot elborítja, s a többi várostól eltérően nem veszik körül falvak. A legutóbbi népszámlálás szerint több mint tízezren lakják, bár maguk a gnómok is némi fenntartással fogadják az efféle adatokat.” – 10.000 fő
„Zöldvölgyben egyetlen faj él. Valahol félúton lehetnek az elfek és az emberek között, ám mivel nagyon zárkózottak, és soha senki nem hagyta még el a várost közülük, nehéz bármit is megállapítani róluk.” – nincs adat, ezért az összesítésből kimarad
Következtetések:
Az általunk ismert városokban (Távolrév, Ötbánya, Sziklaöböl, Pormeder, Vörösdomb) tehát összesen: 75. 000 lélek él.
A két legnagyobb város: Távolrév és Sziklaöböl.
A második legnagyobb: Vörösdomb.
Őt követi Pormeder.
A legkisebb lélekszámú: Ötbánya.
Mire használhatjuk ezt a tudást?
1. Ha költözködést fontolgatunk, szerepe lehet. Hiszen van aki a társasági életet, van aki a magányt kedveli.
2. Ha áldozatokat keresünk, a nagyobb helyeken könnyebb a zavarosban halászni
3. Harcászati szempontból: a legvalószínűbb, hogy Távolrév és Sziklaöböl között dúl majd egyszer háború. Összlakosság szempontjából egyforma nagyságúak, mindkettőnek van kikötője és közelíthető más irányból is. Ötbánya, Vörösdomb, Pormder, nem is beszélve a titokzatos Zöldvölgyről földrajzi helyét tekintve kevésbé alkalmas a hadviselésre.
Összefoglalás
Thrillion örökösei bizonyosan legalább 75 ezren vannak, bár ha Zöldvölgyet is hozzátesszük, akkor becslésem szerint 100 ezer lélek élhet az általunk ismert világban. Ennek fele a két kikötővárosban csoportosul, a többiek kisebb-nagyobb településeken, félreeső, távoli, nehezen megközelíthető helyeken élnek.
Kronolus
Szakdolgozat...Mert megérdemlitek :P
A szigor a Páholyban !
Csupán saját tapasztalataimat tudom a kedves olvasóknak leírni ami igen hasznos lehet az új lények számára.Aki először betoppan megérezheti, hogy milyen jó is a Páholy, de egyszer minden generáció életébe eljön az az idő amikor a klánvezér villámszóró kezei lesújtanak.Ki az aki nem figyeli először érdeklődéssel ezt ?A klánvezéri "rohamok" mindig más időpontban csapnak le és mindig újabb és újabb változásokat hoznak.De most pillantsunk bele az én gondolataimba.
Nalfa volt az első vezér akit megismertem.Mivel hatalma gyakorlásáról lemaradtam ezért róla nem tudok bővebb információkkal szolgálni.Utána jött Lappa aki bizony nem csak a fémeket kovácsolta össze.Az Ő idejében tört be Umbulda egyik zseniális átka ami abból állt, hogy megmérgezte a Páholy ivóvizét és ezért mindenkit kóros rosszkedv és depresszió kerítette hatalmába.Az akkori Tanácsülés bizony...Remek volt.Senki se kedvelt senkit, kik addig barátok voltak most egymás torkából ontották volna a vért.Lappa egyből kiadta a parancsot, hogyha a fekete skorpiók nem törik meg az átkot feloszlatja őket.Habár fekete skorpiók nem is, de három egyén megtörte a bűvöletet(Dancon Kornel, Taka Yoru, Kodo^^.)Így tehát elmúlt a rosszkedv és visszatértek a szigor mentes idők...Persze csak addig amíg nem lustult el mindenki és a Könyvtárban egy szakdolgozat sem született.Ekkor jött a furcsaság, hogy a szigor mennydörgései nem a klánvezér kezei által jöttek létre.Tintalan tért vissza a halálból, hogy megmutassa mi is az a szigor.Tintalan 11 pontja biztos ismerős mindenkinek.Ezt nem is akarom tovább ecsetelni.Elhull a virág, eliramlik az élet...Lappa elhunyt miközben ki akart menteni két kisgyermeket az égő Műhelyből.De Tintalan maradt még hosszú-hosszú ideig.Utánuk jött Orni aki még csőrös korában egész engedékeny volt.Tintalan mellett állt és ezért a szigor is maradt.Szárnyas vezérünk nem volt szigorú, de Tintalan...Most pedig Borja reformjai csapnak le ránk mint a habzó szájú eb az áldozatára.Ki tudja mi lesz még a többi gyermek korában vagy a következőkben...
Ennyi volna a szakdolgozatom amire egy kanyi betűt se kérek értékelés képpen.Kivéve Zyzthor úr értékelését várom azt is nyelvhelyességből.Amúgy megelégszem annyival, hogy nem rúgnak ki :P.Én ennyire emlékszem vissza, de biztos volt olyan amit kihagytam.
Köszönöm a figyelmet !Borja vezér verses válasza:
Egy versike...mert megérdemled:-)
Volt egyszer egy vitéz,
elhagyta a klánját!
Tán világot látott,
vagy csak a babáját?
Teldegélt az idő,
forgott nagy kereke,
hazatért a harcos,
mondták hát: gyere be!
Nekiül vitézünk,
szakdolgozatot ír,
kopik a toll hegye,
megtelik a papír.
Olvassa a vezér
a véltet, s a valót,
aztán rákanyarít
egy vigyorgó manót!
Grathron Merya
Méreg
-Méregnek sok minden mondható. De nem minden az. Szokták színre mondani. Méregzöld? Ez helytelen, hisz nem minden méregzöld. Ennyi erővel lehetne méregkék és méregpiros is. A mérgek olyan színűek lehetnek amilyet, mi akarunk. Hatásától függetlenül. Vannak ilyen s olyan porok melyet, ha beleteszünk vízbe, megváltozik a színe. Ezt mérgekkel is megtehetjük, esetleg annyi fog történni, hogy lesz egy kis mellékhatás.
-Hogyan s hogy terjedhetnek? A betegségek terjedhetnek bőrön, levegő keresztül, intim kapcsolat révén. A mérgek is. De a mérget valahogy a másik szervezetébe kell juttatni. Gyakran italba teszik, s azon keresztül mérgezik meg bajkeverők a másikat. De sajna, mint a betegségek ezek is terjedhetnek a megfelelő elkészítése után, lélegzés útján.
-Miből lehet mérgeket ki vonni? Mérgek találhatók bár merre az élőlények szervezetébe rengeteg van. Vérmérgezést gyerekjá1ték ként adhatsz a másiknak. De ezt kegyetlen nehéz megtenni. Növények virágporai, más részei lehetséges, hogy ha megtapintod a levelét már meg vagy mérgezve. Ezt csak a megfelelő kivizsgálás után tudhatod meg. Az állatoknak, szörnyeknek egy részére jó pár betegség nem hat. De ők ezeket maguknál hordozzák. Ezért nincs sok értelme magadnak vadon élő állatot háziasítani, befogadni. Kivonni kilehet bármiből. Például a halálgyík mérgefolyamának részét elteszed egy kis fiolába, és azt megitatod a másikkal folyamatos rosszullét és más mellékhatások után, belázasodik. Az a mennyiségtől függ, hogy meghal e vagy nem.
-Mit tekinthetünk méregnek? Azt mely nem általános betegség, hanem valaki elkezdte terjeszteni készakarva.
Köszönöm.
2006. november 17., péntek
A légcukorka
Girbe Garaboncia
Élt egyszer hajdanán, még a Páholy hajnalán...
(Jé, ez egy vers! :D)
Szóval élt itt egy gyógyfüves tündér, akinek neve már feledésbe merült. Aranyszőke káprázatként sejlett fel néha a park ösvényein és mindig klumpát viselt, mert akkoriban bizony még nem készítettek Távolrévben cipőt, Ötbánya pedig a fasorba se volt még...
Ez a gyógyfüves tündér feltalált egyszer egy cukorkafajtát. Pillekönnyű, rózsasziromhoz hasonlatos édességek voltak és sose tudhattad előre, milyen ízük lesz. Mert az íze attól függött, hogy éppen milyen hangulatban volt a tündér. Általában frissek és édesek voltak, de akadt köztük semmilyen ízű, enyhén savanyú vagy kesernyés is.
Én azt hiszem érdemes volna ezeket a tündércukorkákat előkeresni, mert úgy vélem, hogy csökkentenék a sárkányháton utazók rosszullétét.
Indoklás: a tündérek repültek még hajdanán... számukra természetes érzés volt a magasságban lenni.
A tündércukorka készleteinket használjuk légcukorkaként!
Az ötbányai Brekeke - egy póruljárt szörnyvadász tapasztalatai alapján
Angus Osterius
Az egyik legveszélyesebb élősködők egyike!! Mielőtt ráleltem egyre a következőket lehetett tudni róla. A befagyott tó nádasaiban tanyázik kedvenc időtöltése a vadászok lebuktatása a vadak előtt, amit egy erőteljese brekeke vagy kuttyogó hang kísér jelezvén hol áll a vadász. Mivel bőre színe alattomosan igazodik a környezetéhez elfogni csak akkor lehet amikor ő akarja. Na de ezt milyen ármánykodással teszi! Korábban is szóltak híradások arról, hogy rendelkezik azzal a képességgel, hogy ha valaki megérinti a szájával akkor azzá változik amit a megérintője legjobban kíván. Találtak olyan gólyát például amelyik fulladásos halált halt torkában egy ember méretűre dagadt brekekével. No végre számomra is eljött a nagy találkozás pillanat. Szigorúan tudományos érdeklődéstől vezetve, legyűrve undorom ajkamhoz emeltem egy brekekét a mi nap.. és mi történt, milyen ármány lett bűnöm? Házsártos vén törpeasszonnyá változott ki egyfolytában csak a vérem szívta és napokig nem lehetett lerázni /hol volt ez attól a kívánatos, megértő törpe lánytól amire én vágytam !! :((/
Óvatosan közelítsen hát minden utazó kit a sors egy ilyen Brekekével összehozza!
A szakdolgozatra érkezett egy érdekes bírálat Jégcsákány Idriltől, a törpe építészlánytól
Ha megtalállak, belédvágom a csatabárdom, te törpe-hímsoviniszta disznó!
Vedd tudomásul, hogy a törpenők megértők, kedvesek és simulékonyak, legyen bármennyi esztendő már a copfjuk mögött!
Egy hatalmas TROLL-t érdemelsz ezért az irományáért és egy sodrófát a hátadra, adta szemtelenje!Amire a törpe-hímsoviniszta disznónak titulált Angus a következőt írta:
Tisztelt Magisztertársaim, köszönöm Jégcsákány Idrill páholytársamnak hogy szakdolgozatomnak ily hamar élő példáját is hozta, ennél jobb gyakorlati bemutatót nem is tehettem volna. Tessék nézni, már most sanyargatja létem és mily ármányso módon már!!! Ez már csókot sem kért, csak számon kér :DD
/off démon kerülget: gyere te némber bizonyíts :D/
Az idö, és mérésének gyakori módszerei.
Bob Baltar szakdolgozata
Az idő roppant csalafinta dolog, nem egyformán telik ha sietünk vagy unatkozunk, akár egy rovasz kópé, állandóan becsap minket.
Az idő nem kézzel fogható dolog, mégis néha nagyon tud hiányozni, ha nincs elég belőle, bárhogy szeretnénk nem tartalékolhatunk belőle későbbre, nem lehet sem eladni sem venni.
Az idő jelen van mindennapjainkban akár figyelünk rá, akár nem.
Az időt nem tudjuk befolyásolni - talán a mágia esetleg - mindössze a múlását tudjuk figyelemmel kísérni,
ez az igény egyidős a civilizációval mindig is jelen volt, és továbbra is jelen marad, szerintem.
Az eltelt idő figyelemmel kísérése egyre pontosabb és precízebb lett az évszázadok múlásával,
kezdjük talán a legegyszerűbbekkel, melyek talán furcsák lehetnek.
I.A fogyás elve alapján működő időmérők
A vízóra: egy edénybe vizet töltöttek majd parányi lyukat furtak az aljára, a víz kifolyt, az edény oldalán látható jelölésből lehetett következtetni az eltelt időre.
A tűzóra: egy gyertya a palástján jelölve , az idő múlására a jelölésekből lehetett következtetni.
Ismert még az a módszer is mikor egy vékony kötélre csomókat kötöttek , majd olajba mártva fellógatták, majd meggyújtva olymódon , hogy csak parázzsal égjen , ezesetben a csomók számából lehetett következtetni az eltelt időre.
II.A mechanikus szerkezetek.
Ezen mesterművek aprólékos műgondal előalított precíz szerkezetek. Büszke az a klán, mely elmondhatja magáról, hogy birtokában van egy is közülük. Klánunk leghíresebb órája a Sána tornyot díszíti az idők kezdete óta .Készítője egy mágus és zseniális órásmester Aurin, ezért
szokták az ő neve alapján emlegetni.
Az ilyen típusú órák belseje elképesztően bonyolult, de próbálom egyszerűen elmagyarázni.
Első ránézésre a számlap két mutatóval, a rövidebb mutató hivatott tájékoztatni a szemlélőt az órákról, a hosszabb pedig a percekről.
A mutatók tehát egymástól teljesen "függetlenül" mozognak, ezt úgy érték el, hogy a rövidebb mutató tengelye üreges ezen halad keresztül a hosszabb tengelye. A mutatók fogaskerekekkel olymódon vannak összekapcsolva, hogy a nagymutató egy teljes fordulatára a kicsi 1/12 kört halad elöre, ebből következik, hogy a kismutató egy teljes köréhez 12 nagymutatókör kell--ezért a sok fogaskerék--. A szerkezetek meghajtására szolgáló erőt egy vékony rugószalag adja, amely egyik vége az óratesthez a másik vége pedig a tekercsfogaskerék tengelyéhez van rögzítve. A rugó kiugrásának megakadályozására egy retesz van beépítve, ami nem engedi a tengelyt csak egy irányban forogni.
Ezek a típusok alapvetően két csoportra oszthatók, aszerint hogyan oldották meg a szerkezet szabályozását.
1, torziós rugós csillapításúak.
Ez a következőképp néz ki a gyakorlatban:
Egy lendítőkerék köré vékony rugóspirált illesztenek ezt meghajtva, majd elengedve a kerék szakadatlan oda-vissza mozgásban marad --ez okozza a szerkezet tipikus hangját--
őt hajtja meg a kilincskerék, ami miatt a mozgás csak adott fordulatot végezhet. A nagytudású órásmesterek olymódon végzik a szerkezet finomhangolását, hogy feszítik vagy lazítják a lendítőkerék rugóspirálját.
2.Ingás csillapításúak.
Alapvetően megegyeznek a imént említett típussal, annyi eltéréssel, hogy a lendítőkerék helyett ingamű lett beépítve, ez végzi a kilincskerék szabályozását.
A mesterórások az inga lengési idejének állításával végzik a szerkezet finomhangolását, az inga súlypontjának eltolásával.
2.a.Hajókon alkalmazott ingaórák.
Lényegében megegyezik a normál ingaórával, annyi elréréssel, hogy az inga nem csupán balról-jobbra, hanem előre-hátra is képes mozogni, így minden tengeri viharban megbízhatóan képes működni.
Különleges csillagászati órák:
Hatalmas jelentőséggel bírnak a csillagászok számára. A számlap mögötti részen elhelyezkedő tárcsák mintái sorban tünnek föl a számlap nyílásaiban. Felfoghatatlanul bonyolult mehanikus szerkezetek, működésük ismertetésére annyi esélyem sincs, mintha egy mezítlábas koboldgyerek akarna megostromolni egy tízbástyás mágustornyot.
Barátaim, javaslom nektek mindahányszor órát láttok jusson eszetekbe az idő -- mint pajkos kópé-- hátha arra készül, hogy ismét megvicceljen benneteket.
Köszönöm figyelmetek,
Bob Baltar
Rotrand Aurum
A mágia hatása a virágokra és egyéb lágy szárú növényekre
Sokan azt gondolják, hogy a címben említett növények a jó mágiától feléldenek, a rossztól pedig elhervadnak. El kell, hogy mondjam, hogy ez egyáltalán nem így van.
Akármiféle máiáról van szó a virággal rendelkező lágy szárúak a fejüket a mágia felé fordítják, vagy oda, ahol a legtöményebb a varázslat. Miután ez megtörtént egyre szebb szineket öltönek, és percenként változtatják a maguk lehetséges színeit.
Miután megtörtént ez a szakasz a növények elkezdik növeszteni és zöldebbíteni szárukat, levelüket, majd a virág is nagyobbra nő. Ebben az állapotban eredeti nagyságától véve 4-7 centimétert is nőhetnek. Ez az utolsó szakasz, ezután, ha érkezik egy nagyon erős mágia akkor azok szétrobbannak, de ha nem akkor amíg el nem megy a mágia megtartják ezt az alakukat és szépen fokozatosan 'normálisra' visszafejlődnek.
A lágy szárú nagyon apró, vagy virág nélkül élő növényeknél is hasonlóan működik ez. Ott az első szakasz a szár és a levelek zölddebbé válása. Ezután jön a megnagyobbodás, majd ugyanúgy a visszafejlődés vagy szétpukkanás.
Ez lenne a szakdolgozatom. Gondolom, ha ezt önök is kipróbálják akkor be fog igazolódni, amit mondtam.
Rodtrand Aurum
2006. november 6., hétfő
A kataklizmacsalád ereklyéi:
(szakdolgozat Orni d'Kataklizma tollából, Sziklaöböl felfedezésének napjaiban)
Családom hosszú múltra tekint vissza, s számtalan tárgyat őrízgetünk, melyekhez történetek, legendák kötődtek az idők során. Ebben a történeti munkámban ezeket veszem számba...
A legrégebbi tárgyi emlék Cusicusi nevű, első ismert ősünkhöz kapcsolódik, aki léghajós volt...a kis rézcsiga állítólag arról a léghajóról való, melyen, mint fedélzetmester szolgált...
A következő egy öreg lant, melyen a legenda szerint Lady Pemetyke azt a dalt szerezte, melyet kicsit átalakítva ma a Páholy himnuszaként ismerünk...
...és a Kis Piros Kulacs! Ennek a története Lord Tocokhoz vezet vissza az időben bennünket...
Történt akkoriban, hogy megmérgezték a királyt. Lord Tocok, mint afféle bámész törpe, részt vett az uralkodó temetésén, ahol legkedvesebb ivócimborája,
Faar apó elvesztette a kulacsát, melyet aztán (ugye hogy vannak csodák?) Tocok uram talált meg. Visszaadta barátjának, aki halálakor hálából Lord Tocokra hagyta a kis piros kulacsot, amelyet a klán megalakulása óta a fogadóban őríz Derék úr...
Aztán itt van egy ütött-kopott kalpag, mellyel Tocokfi nevű ősöm állítólag a Piactéren a Kékherceg sírjára gyűjtött adományokat...de ez már a herceg elleni hidegháborús időkbe, a TSZP megalakulásának idejébe vezet bennünket.
A következő, talán a leghíresebb hagyaték, melyet azóta is használunk...egy családi kard, a Szikrázó...
Ehhez egy ismeretlen költő, ki a kard első gazdájának, Kataklizmának idején élt, verset is írt:
Zúg a szél és villámlik,
Kataklizma szikrázik!
Szikrát hány a kardja, pajzsa,
Átkot szór a Kékek ajka...
Nekem a szívemhez legközelebb Secundo ősömtől örökölt ereklye a legkedvesebb. Ez egy hosszú, fekete hajtincs, melyet Rubin Grinderthu, halálakor végrendeletében Secre hagyott.
Terciótól néhány selyemszalagot örököltünk, melynek története nem ismert, de valószínűleg nagy becsben tartotta, ha a családi ereklyetárba bekerült...
Frivolio ősöm emlékét egy korabeli étlap őrzi, melyet a Kulacsból csent el...története szintén nem ismert...
Nevano ősapámtól egy tőrlyukasztotta, véres főmagiszteri köpeny maradt emlékbe, melyet a legenda szerint Dacris Coriolis viselt a legénybúcsúján tartott álarcosbálon, ahol Rakatt Nev helyett tévedésből megölte...
Amae-től két hófehér tollat örököltünk, melyről a legenda azt tartja, hogy az angyallá változott Nevano és Tiara szárnyaiból valók...Amae egész életében a nyakában hordta őket egy ezüstláncon...
Káosztól egy aranyból készült palackocska maradt az ereklyetárolóban...a manóbeszéd azt tartja, hogy amikor a mágiaszökőár Káosz menyasszonyát, Hepehupai Parázsdi Mezst, a félszerzetet gnómmá változtatta, ősöm az arany mágiatároló palack segítségével, melyet egy Aurin nevű mágustól kapott, szintén gnómmá varázsolta magát...
Nalfa hagyatéka egy palack óbor, mely állítólag a Tvornyázó pincéjéből való, ahová Stirner túszként bezárta őt...
Apám, Lappa egy kicsi félpatkót hagyott rám, amelyet a legenda szerint Nyargával, anyámmal kovácsoltak közösen a műhelyben, majd apám kettétörte és az egyik fele amyám, a másik apám nyakában lógott ezüstláncon halálukig...
Az én hagyatékom néhány törött tojáshéj lesz, melynek történetét most nem kívánom ismertetni...
Vallás
W. Richental
A vallási zsinatról hallva gondolkodóba estem. Kik is azok az Istenek, és léteznek-e valójában? Hát, először egy kicsit szkeptikus voltam, de hát végiggondoltam a dolgot. Végül is ott kezdtem, hogy hogyan alakulhat ki egy vallás, mi is az.
Elméletemet azzal kezdem, hogy minden vallásnak vannak úgymond tanai, elvei, amit a hívőknek be kell tartani. Ez természetesen sokféle lehet, van olyan, ami önmegtartóztatásra szólít fel, van, ami becsületes harcra, de van, ami esztelen gyilkosságokra buzdít. Persze a tanok között gyakran van átfedés. Ezért előfordul, hogy a hívőkért a legbékésebb vallások is képesek egymásnak ugrani, ha úgy érzik, hogy a másik hasonló vallás veszélyt jelentene számukra. Természetesen a tanoknak könnyen emészthetőknek kell lenni, különben nem tudnak kapcsolatot teremteni a potencionális hívőkkel. És ez nagyon fontos.
Ugyanis minél több hívő hisz egy vallásban, annak a tanaiban, és ami még lényeges, minél mélyebben, annál erősebb lesz a vallás. És ez az, ami számít. Ugyanis a vallás innen kapja az erejét. Minél többen, és minél nagyobb tetteket hajtanak végre a hívők, annál több hatalmat biztosítanak az Istenségüknek.
És a lényeg itt rejtőzik. Ha elegen, és elég mélyen hisznek egy Isten létezésében, az ténylegesen „megszületik”. És innentől kezdve az imák célba találnak, a hívők választ kapnak kérdéseikre, és ami a legfontosabb, a papok érezni fogják, és ezáltal képesek lesznek használni Istenük erejét. Persze csak az Isten által uralt területen.
Persze még ott vannak a szentek, akik jópár vallásban jelen vannak. Róluk általánosságban az mondható el, hogy a vallás egyik tanát (ritkábban kettőt, esetleg többet) komoly áldozatok árán, nem ritkán az életük árán betartják. Hozzájuk imádkoznak azok a hívők, akik valami miatt az adott tan kérdésében meginognak, és bátorítást kérnek tőlük, mert, úgymond, minden apró-cseprő üggyel nem akarják Istenüket zavarni.
És még van egy dolog, amiről szólnék, és a témához csatlakozik. Különböző nagyhatalmú lények, démonok vallást alapítanak, ha ezzel valami konkrét tervük van. Ez esetben ezeket a lényeket nem nevezném Istennek, több ok miatt. Ezek a lények nem azért jöttek létre, mert hívők százai, ezrei hisznek benne, hanem már a vallás létezése előtt léteznek ők maguk is. Továbbá míg egy Isten a tanai szerint cselekszik, és ez alapján támogatja őket, hisz az adott tannak köszönheti létét, ez hajtja át, míg az utóbbi esetben a lény a saját, önző céljai elérése érdekében alapítja a vallást magát.
Tehát a lényeg: az Istenek léteznek, mint ahogy a szentek is, és nem hagyják cserben a híveiket, támogatják őket. Ezért senki se felejtsen el otthon imádkozni, mert csak úgy tudja az Istene viszont támogatni a híveiket.
W. Richental
Az Offdémonok
Henna Howe
Van, aki szívesen letagadná létezésüket. A legtöbben irtják, pusztítják őket minden erejükkel… de nincs olyan személy Távolrévtől Sziklaöbölig, aki ne látott volna ilyet élete folyamán.
Az Offdémonok nem evilágból valók. Hogy mik valójában, ahhoz röviden fel kell vázolnom mindazt, amit a hivatalos és tiltott tudomány feltárt, megsejtett létezésünk alapjairól.
Távolrév és környéke egy hatalmas föld piciny szeletén terül el. Óriási, ismeretlen táj ez, egyesek szerint soha meg nem ismerhető. Ám annyit tudunk róla, hogy az Ócé tenger mossa partjait. Ezen a titokzatos parton pedig itt-ott kikötnek olyan hajók, amelyek egy még különösebb helyről, Emesenországból hoznak híreket. De nem erről akarok szólani, hanem az Ócé tengerről. Merthogy az Ócé tengerben születnek az Offdémonok, s innen röppennek fel vijjogva, hogy aztán lecsaphassanak Thrillion örököseinek földjén.
Az Offdémonokat három nagy csoportba lehet sorolni.
1. Közönséges offdémon.
Nap mint nap találkozhatsz vele az utcán. Leggyakrabban kocsmai verekedések környékén röpködnek. Ki tudja, talán vért vagy izzadtságot isznak. Két altípusa van.
a. Pálcikás: pálcikákhoz hasonló szikraféleségek övezik, mikor megjelenik. Hangja igen furcsa… gyakran nyers, magas, de néha édeskés is lehet. Felbukkanása feltűnő, szinte észrevehetetlen. Egyes fogadókban irtóhadjáratot indítanak ellenük, pedig van olyan vélemény, hogy hasznos állatkák ők valójában.
b. Csillagos: csak érzékeny offdémonvadászok szimatolják ki őket, mert nagyon bele tudnak olvadni az eseményekbe. Az océ tenger illatával rontják az itteni levegőt, mert olyan arckifejezéseket kölcsönöznek a személyeknek, vagy olyan sugallatokat közvetítenek, amelyek az offdémonvadászok szerint valójában nem léteznek.
2. Netproblémák.
Egyesek nem is a démonokhoz, hanem az átkok közé sorolják őket.
Zúgó, recsegő, szaggató lélegzésük elhalványítja az érzékszerveinket, sőt olyan eset is akad, hogy teljesen kikapcsol minket, és hosszú idő beletelik, mire újra kortyolhatunk Távolrév, Ötbánya vagy Sziklaöböl éltető levegőjéből. Harcolni nagyon nehéz ellenük. Egyesek szerint a Techinka Ördögéhez. Mások szerint a szeszélyes Mátrix Úrnőhöz kell fohászkodni… (Ők fenntartó istenségek, mondhatni földünk talpazatát alkotják.)
3. Szerver Kapacitás.
Ő a leghatalmasabb mind között, de szerencsére régen terjesztette ki baljós szárnyait fölöttünk. Ha felbukkan, árnyék vetül mindenre és félelem költözik a szívekbe. Az emberek, elfek, törpök, gnómok és egyéb szerzetek önként és karöltve futnak a templomokba, hogy adakozzanak az isteneknek… A démont imígyen el lehet űzni, de megölni talán sohasem lehet.
Démonok
(szakdolgozat)
Wyclif Richental
Napjainkban bár egyre kevesebbszer bukkannak fel, de még mindig jelen vannak a démonok.
Ezek a lények alapvetően gonoszak, bár ez alól nehezen, de egy módszerrel felszabadíthatóak.
1. Kategóriák
a, szolgadémonok: ezeknek a démonoknak nincs még sok különleges képességük,
csupán démoni vér folyik bennük. Persze ez már emberfeletti képességeket biztosítanak nekik, hatalmas erőt, gyorsaságot, kiváló szaglást, vagy esetleg kemény bőrt vagy erős csontozatot. Nem képesek különösebb mágiára, általában egy típusú mágia egy-két trükkjét ismeri.
Ilyenek például az Imp, Tűzróka, és a Ghoul szolga.
b, vezérdémonok: ezek a démonok már képesek komoly varázslatokra, ezért érdemes velük vigyázni. Ezzel a mágiával tartják kordában a szolgadémonokat. Általában egyfajta mágiára specializálódnak, mint mondjuk tűzmágia, fagymágia, életerő-mágia, de nem ritka, hogy alapszinten más fajtájú mágiához is értenek valamilyen alacsony szinten.
Ilyenek a Renoru gyermeke, Szobordémon. Jobb velük vigyázni.
c, nemesdémonok: ezek a démonok már igen komoly varázslatokra képesek, egy varázslatfajta mestere, és emellett még legalább egy, de nagy esetben két varázslatfajtában is magasan képzettek. Önmagukban is képesek egy kisebb várost elpusztítani, de mivel kísérettel járnak, sokkal nagyobb veszélyt jelentenek. Ilyen például a Szamminnasz.
d, A Forrásdémon: minden démon, és démoni erő közvetlen forrásának, a Sötétség Forrásának őrzője, innen a neve is. Az első Forrásdémon hozta állítólag azokat a törvényeket, amiket minden démonnak be kell tartania, de ezt 1-2 nekromanta és sötét Grimoire-on kívül senki sem ismeri és semmi nem tartalmazza. Talán szerencsére. Ő terjesztette el azt a nyelvet is, amit a démonok használnak és a nekromanta varázslatokhoz ismerni kell.
2. Rangok
a, szolga: a legkissebb rang, a szolgák feltétel és kérdés nélkül kötelesek teljesíteni
bármely démon parancsát. Gyakorlatilag ide tartozik az összes szolgadémon. Közvetlenül csak a vezérdémonokkal érintkeznek.
b, szolgamester: ezek a vezérdémonok fő feladata a szolgadémonok fegyelmezése, kordában tartása.
c, szertartások mestere: ezek a vezérdémonok fő feladata az egyéb értelmes élőlénnyel tartani a kapcsolatot. Nagyon sok szektát ők alapítanak, ők tartják velük a kapcsolatot. Általában őket imádják a démonimádó szekták, de ebből semmilyen előnyük nem származik. Itt már jópár nemesdémon is található.
d, boszorkánymesterek: magasszintű mágiát végző nemesdémon. Nagyon veszélyes a nem-démonokkal szemben.
e, pusztító: általában ezekből a démonokból van a legtöbb. Gyakorlatilag katonák. Mágiájuk szinte kivétel nélkül a pusztítást szolgálja valamilyen formában. Jelentős többségük szolgadémon, kisebb részük vezérdémon. Ritka, de a vezetőik között található néhány nemesdémon. Talán kimondható, hogy ezek a nemesdémonok a legveszélyesebbek a külvilágra.
f, a Forrásdémon: a legerősebb démon, belőle mindig egyetlen van. 666 évenként történik az úgynevezett „Kihívás Napjai” nevű rendezvény, ami 666 óráig tart. Ekkor bármelyik nemesdémon kihívhatja, és aki legyőzi, megöli a Forrástdémont, aki halála előtt köteles elmondani a győztesnek a Sötétség Forrásának helyét. Ez az egyetlen állítólagos démoni törvény, amit ismerünk.
g, Démonokat szolgáló lények: ezek a lények nem démonok, de tény, hogy velejéig romlottak. Hatalmas, démoni erő megszerzésének vágya hajtja őket, hogy az egyszerű halandókat uralmuk alá tudják hajtani. Található köztük egyszerű ember, elf, törpe, de nem ritka a vámpír sem. Ezek a lények a démonok szemében még a szolgadémonok státuszát sem érik el, de mivel könnyen beépülnek a civilizált vidékeken, gyakran használják őket, akik szolgálatukért néha időlegesen kapnak uruk hatalmából és erejéből. Egy ilyen vámpír okozta a Páholy egyik legnagyobb (ha nem a legnagyobb) belső válságát, de erről inkább nem írnék többet…
3. A démoni nyelv
A nyelvet még a legelső Forrásdémon terjesztette el a démonok között, mivel az volt az ő anyanyelve. Ezt a nyelvet használják egyébként a mai nekromanták is, hiszen a démoni eredetű mágiák ezen a nyelven íródtak.
4. A Sötétség forrása
Nem tudunk erről a forrásról sokat, de azt szinte biztosan állítható, hogy létezik. Állítólag ez biztosítja a démonok erejét, egészen addig, míg a vérükben van. A Forrásdémon képes elvonni és adni a lényeknek ebből az anyagból. Továbbá egyes feltételezések szerint ez biztosítja a démonok mágikus erejét is. És ez az, aminek elűzésével egy démon erejét megszüntethetjük, de az ezzel megfertőzött lények démoni lénnyé(és nem démonná!!!) változnak. Valószínűleg ezt történt a Páholy első főpapjának fiával, Damien D Flamme-lel
Forrásanyagot szerezte: Arthos.
Írta: W. Richental.
Fun szakdoga!:
Mortimmel
Ha lehet, még körültekintőbben helyezte lábát a talajra, figyelve, nehogy egy talpa alá került kavics megcsikorduljon. Még soha életében nem igyekezett ennyire észrevétlen maradni. Idegtépő lassúsággal haladt az ösvényen, de úgy tűnt, kitartása ezúttal elnyeri jutalmát.
Már látta maga előtt a másikat. Ott szunyókált a földön, neki háttal. Vagy legalábbis roppant meggyőzően színlelte az alvást. Mindenesetre az egyenletes horkolásba csak néha vegyültek furcsa morranások.
Talán rosszat álmodott.
A férfi első feszültsége kezdett lassan csillapodni. Már csak néhány lépés választotta el a gyanútlan alvótól.
Végtelen óvatos mozdulatokkal lecsatolta hátáról a bőrszíjakat. Letette a lába elé, aztán lehajolt a batyuhoz, de ez alatt fél szemét folyamatosan a másikon tartotta.
A zsineg könnyen engedett, s hamarosan szabaddá vált a zsák szája.
Ám ekkor a becserkészett alak váratlanul megfordult álmában.
A lopakodó mozdulatlanságba dermedt, s csak akkor merte folytatni a turkálást, mikor újra felhangzott a jóízű szuszogás. Hangtalan sóhajtott, majd benyúlt a zsákba, s közben még arra is ügyelt, nehogy nesz kísérje, amint bőre az anyaghoz súrlódik.
Sosem derült ki, végül mi buktatta le...
A lezárt szemhéjak felpattantak, s a rajtakapott férfi ijedten hátrahőkölt.
- Hehe... ez nem az, amire gondolsz...
- Honnan tudod, mire gondolok!? - csapott le rögtön a kérdés, de választ sem várva érkezett máris a következő: - Mit rejtegetsz a hátad mögött!?
- Hogy ott? Sssemmit... Vagyis hogy, semmi érdekeset... - próbálta elterelni a figyelmet ügyetlenül a férfi, de maga is érezte, hogy nem lehetett valami meggyőző.
- Most tettél csak igazán kíváncsivá!
- Jól van, ne üvölts!
- Szóval?
- Hát... izé... ajándék - bökte ki nagy nehezen.
- Ajándééék? Nekeeem? Juj, de jó! Mutasd!
A férfi bosszúsan grimaszolt.
- Mindig tönkreteszed a meglepetést! - dohogott. - Valójában csak holnap akartam odaadni... a szülinapodon. De most már mindegy! - legyintett. - Tessék, itt van! Te, te ünneprontó!
- Jaj, de szép! - ugrált örömében az ünnepelt. Aztán közelebbről is megszemlélte az elébe tett holmit. Nagyot szippantott az illatából. - Mi ez?
- Mi lenne? Hát torta! - A férfi gyanakvón nézett a társára. - Mondd, te még sosem láttál ilyet?
- Nem én! Mire való? Dobálni kell?
- Nem - vágta rá kapásból. - Illetve... Hogy is magyarázzam? Tulajdonképpen arra is szokták használni - ismerte be kelletlenül. - De többnyire inkább megeszik.
- A húst jobban szeretem.
- Tudod, mi emberek minden évben megünnepeljük a születésünk évfordulóját. S aki csak teheti, ilyenkor tortával teszi emlékezetesebbé az eseményt.
- Kedves szokás. Máris csorog a nyálam. Ham! Rögtön befalom.
A férfi rosszallóan ingatta a fejét.
- Várj! Van még valami... Nem lehet csak úgy!
- Sejtettem! - hangzott a csalódott felelet. - De arról ne is álmodj, hogy késsel-villával fogom enni!
- Én sem arra gondoltam. Csakhogy abban mi az ünnepélyes, ha egy nyelésre eltünteted a bendődben? - kérdezte a férfi. - Adjuk meg a módját!
- Hogyan?
- Először is teszünk rá gyertyákat és meggyújtjuk.
- Hű, de izgi! Ez ugye azért kell, hogy jobban lássuk?
- A jó ég tudja, miért szokták így...
- Biztos, hogy viaszízű legyen.
- Nem hinném, de ne szakíts folyton félbe! - zsörtölődött a férfi.
- Jó, jó! Meséld tovább! Ez egyre érdekesebb - dörzsölte össze tenyerét a másik. - Mi jön azután?
- Általában eléneklünk valami bárgyú dalocskát, majd az ünnepelt...
- Vagyis én! - húzta ki magát büszkén.
- Vagyis te, elfújja a gyertyákat.
A szülinaposnak elkomorult a tekintete.
- Hm, szerinted ez jó ötlet?
- Nem - értett egyet a férfi. - Ilyenkor rendszerint a ceremónia főszereplője merő rosszindulatból összeköpködi a torta tetejét. S tudod miért? Hogy a többieknek ne legyen rá gusztusa, és végül egyedül ehesse meg az egészet.
- Boaff! Furák vagytok, ti emberek! Mindig megjátsszátok a felsőbbrendű kulturált lényt, közben meg ilyen undorító dolgokat műveltek.
Ezzel a lesújtó véleménnyel nehéz lett volna vitába szállni. A férfi valami frappáns válaszon agyalt, de nem jutott eszébe jobb egy "Oh!"-nál. Így hát arról is letett.
Helyette azt mondta:
- Ööö...
Majd pironkodva ezt:
- ...akkor most inkább elkezdeném, ha nem bánod.
Addig mesterkedett a tűzszerszámával, míg végül az összes gyertyán táncba kezdtek az apró, barátságos lángocskák. Aztán hamiskásan rázendített:
- Boldog szüüliinaapoooot! Boldog szüüliinaapoooot!
A türelmetlen házigazda alig győzte kivárni, hogy elüljön a visszhang, teleszívta tüdejét, bent tartotta egy darabig a levegőt, majd nagyot fújt a tortára.
Azonban a gyertyalángok ahelyett, hogy kialudtak volna, egy pillanat alatt nőttek hatalmasra, s kaptak bele a mit sem sejtő férfi köpenyébe. Ám az lerántotta magáról, s fürgén taposni kezdte a csizmájával. Viszonylag hamar eloltotta a tüzet, de az égett rongy átható, kellemetlen szaga mégis szinte azonnal bekúszott az orrába. Fülébe pedig a bánatos hüppögés.
Pislogva nézett fel, s követte a sárga hüllőszemek tekintetét, míg megállapodott a torta elszenesedett maradványain. Abbahagyta a kormos szövet csapkodását, és odalépett a pityergő mellé. Együtt érzőn tette a pikkelyes vállra a kezét, s megpaskolta a sírástól remegő hátat.
- Naaa! - kezdte. - Ne szomorkodj! Talán még nem veszett kárba egészen - vigasztalta barátját, miközben biztató mosolyt erőltetett az arcára. - Mondd csak, Drago, szereted a kétszersültet?
A feketemágia legyőzéséről
Henna Howe
Álltál már szemben saját démonaiddal? Ha igen, akkor érteni fogod, hogy miről beszélek.
Feketemágia csak az anyagi világban létezik. Ugyanis máshol nincs a fénynek árnyéka.
A fekete mágus akarata önös akarat. A fehér mágus akarata mentes a személyes vágyaktól. Sok olyan ember létezik, aki mágikus erővel született és használja is azt. Tetteinek fényessége attól függ, hogy mennyire érett és érzékeny lény.
Azok a legendás alakok, akiket később a világ megváltójának, az istenek fiainak és lányainak, áldott és szent embernek kiáltanak ki, azok mind fehér mágusok voltak. Mit tudtak ők?
Nehéz és egyszerű titkuk van: egyformán szeretnek mindent. Ugyanúgy szeretnek mindenkit, mint a Mindenséget.
Hívd, öleld magadhoz a démonaidat... meglátod, elenyésznek. Hiszen hogyan lehetne gonosz az, akit igazán szeret valaki?
A feketemágia legyőzéséről
Orni
Szakdolgozat, melyet Wyclif Richental úrnak írtam Szent Negator és az istennő segedelmével, saját tehetségemből, felvértezve a Tudomány eszközeivel, melyek: megfigyelés, tapasztalat, logika...
Két mágus áll egymással szemben...az egyik körül fehér fény dereng, ő a jó, a fehér mágus...a másik körül sűrű homály...ő a rossz, a fekete mágus... varázspárbajra készülnek...életre, halálra...
A fekete mágus varázslatai erősek, pontosak, kegyetlenek...
A fehér varázsló mágikus eszközei gyengébbek, környezetvédők, szégyenlősebbek, hatásuk néha kérdéses...
Melyik fog győzni? Mondod: A fekete...de tévedsz... bár az ő mágiája hatékony, félelmetesen hatékony, míg a fehéré sokkal erőtlenebb, mégis a fehér, mégis a jó lesz a győztes...
miért? Kérdezed...
Azért, mert bár nem látszik, de a fehér mögött ott állunk mi, emberek, elfek, törpék, gnómok...ott állunk mi, koldusok, földönfutók, földművesek, iparosok, tudósok...ott állnak férfiak, asszonyok gyermekek...sok kicsi, haszontalan mágia...de sok kicsi, sokra megy...apró, szánandó mágiák egyesülnek milliószámra...hatalmas erőforrássá...
és a fehér mágus varázsol...a csapása, a mi csapásunk...a győzelme a mi győzelmünk...és megint és ismét győzünk mi, jófiúk!
ámen
Orni d'Kataklizma
A feketemágia legyőzéséről
Író: Aughoph Teccha
[A mű Wyclif Richentalnak készült]
I. Rész
Előszó
Ez a fejezet hivatalosan is lelkes klántársamnak, Wyclif Richentalnak készült. Ő tart attól, hogy mi lesz velünk, ha a várost egyszer majd gonosz lények lepik el. Nos, én ebben próbálok segítséget nyújtani barátomnak, ezért is készült ez a mű.
- A nem mindennapi szörnyekről
Ha az egész élet olyan életté válik, mint ahogy Wyclif
mondja, nem árt felkészülni ezekre a dolgokra. Leginkább ésszel lehet legyőzni ezeket a szörnyeket, nem pedig erővel. A nem mindennapi szörnyek közé értem a nekromatákat, a Ghoulokat, a Sötétúr szolgáit, különféle Bestiákat, stb. Ezekről egy átlagos ember azt mondaná, hogy halhatatlanok, ám ez nem így van. Ha egy kicsit is benézünk "a fal másik oldalára", bizony meglátjuk alapvető gyengeségüket.
Ez pedig a sötétség. Minden ember tudja, hogy ezek a lények csak barlangban, földalatt, egyszóval sötét helyen élik le életüket. Még ha azt nézzük, hogy a vámpírok is csak éjszaka támadnak, mikor az ember mélyen alszik (ez csak egy példa) nem fényes nappal.
Én bevallom, még nem küzdöttem ilyen magasfokú szörnyekkel, de mivel magiszter vagyok, úgyvélem az a hozzámvaló viselkedés, hogy ha egy ilyen szörnyet látok, nem kezdek el pánikolni, hanem a most leírtakat
kipróbálom rajta, mert így sokkal több az esélyem.
Vegyük sorba...
- A feketemágiát kivédő varázslatokról
Így, hogy már kiderítettük a szörnyek közkedvelt tulajdnságát, tudjuk a gyengéjét is. Tudományos kísérleteim során rájöttem, hogy a szörnyek két részre oszthatók. Én úgy vélem, hogy az egyik az Általános szörnyek, amiről tapasztaltabb kincsvadászok mindent tudnak, és a másik a Sötét szörnyek. Végeztem Biológiai kísérleteket is, olvastam külömböző szörnylexikonokat is, és ezekből rájöttem, hogy a Sötét szörnyek teljese másképp fejlődtek ki. A legtöbb
Sötét szörny azért él sötét helyeken, mivel biológiailag szemei úgy fejlődtek ki, hogy nem nőtt szemhéjuk, és szemzseléjükben egy sötét szinezék (én úgy hívom: Grepotin) születésükkor kelleténél gyorsabban termelődött. Biztos hallottak olyan szörnyekről is, melyeknek a két szemüknél két "fekete gőz" száll fel. Nos, ez azért van, mert ennek a szörnynek még akkor is termelődik a Grepotinja, és ha a levegővel érintkezik, légnemű halmazállapotot vesz fel, ettől az átlagos ember mégjobban megijed. Ha valamelyik Sötét Szörnynek piros szeme van, akkor a szörny attól még Sötét Szörny, csak a Grepotin termelése kevesebb. Ez alatt azt értem, hogy minnél sötétebb a szörny szeme, annál több Grepotint termel. Ez a Grepotin nem a szemben termelődik, hanem a szörny egész testében, ezért is a legtöbb szörny kültakarója fekete, mivel a Grepotin nem csak a testet, de a színpigmenteket is megfertőzi. Most a szörnybiológiaóra után lássuk, mivel támadhatunk vissza...
- Szörnyekre ártó varázslatok
Kísérleteim során azt tapasztaltam, hogy lehet egy egyszerű karddal is legyőzni egy Sötét Szörnyet, ha elég ügyes az ember, de leginkább a varázslatokra allergiásak, legfőbbképpen a fény varázslatokra.
Tehát kezdeném is azokat a varázslatokat, melyek hatásosak.
Fény
Egy igen egyszerű varázslat, de Sötét szörnyek gyengébbik részénél csak távol tartja tőled a szörnyet, erősebbik részénél...Hát mondjuk úgy, inkább valami mással próbálkozz. Mindent egybevetve:
kevés igény, még kevesebb hatás. Egyszerűen megidézheted, csupán mind két kezeddel csinálj egy körmozdulatot, majd tedd össze két kezedet.
Tűzgolyó
Kicsivel több igénye van, mint a fénylabdának, de hatásosabb is. vészhelyzetben ezt is alkalmazhatod, ha a szörny van fölényesebb helyzetben(például te a földön heversz, ő pedig áll). Erősebb, gyengébb szörnyeknél is hatásos. Nem nagyon, de hatásos...
Csupán emeld fel jobb kezedet, ball kezedet vízszintesen tartsd, majd csinálj jobb kezeddel egy köríves mozdulatot (FONTOS:ne a ballal, és ne nagy körív legyen!).
Fényvillanás
Könnyen lehet, hogy megvakul tőle a Sötét szörny. Általános szörny viszont mindenképpen, és ezt ugye nem kell magyaráznom, hogy mennyire ellenfél egy vak szörny. Viszont ezt csak tapasztaltabb mágusok tehetik meg, mivel igénye hatalmas.
Ezek a varázslatok csak példák, van egy tucat belőlük, ezért sem írtam le mindet, helyette ha nem vagy előnyösebb helyzetbe harc közben, akkor bizony védelmi mágiát kell alkalmaznod. Jobb, ha törekedsz a haladó mágus hírnévre, mert ezeket csak avval, vagy annál nagyobb tapasztalattal tudod elvégezni.
Fény aura
Nem egyszerű művelet, de sok hasznát leli az ember, ha egy sötét házba, esetleg barlangba tart, vagy tartják fogva. Megkötözött kézzel is el lehet végezni, csak szabadon lévő száj kell hozzá. Csak annyit mondasz, hogy "Fellinto", és máris hatalmas fénysugár vesz körül téged úgy, hogy te anélkül se vakulj meg, tisztánn láss.
Mágikus pajzs
Szimpla mágia, semmilyen nehézség nincs benne. Arra jó, hogy ha elég erős vagy(lelkileg), távol tudod tartani magadtól a szörnyeket. Csak egy "magrosta", és máris megalkottad a pajzsot
Megszentelt aura
Az egyik leghatásosabb védekezési módszer, mester mágusok gyakran ezt használják. Ez nem csak fényt bocsát ki a mágusból, de minden olyan gyengébb Sötét szörnyet megöl, ami nincs ilyen állapotban. Vannak olyan gyenge Sötét szörnyek, amik meg vanak szentelve. Idézési módszerét viszont csak nagyon kevés mágus tudja, és sajnos én nem tartozom ezen kevesek közé...
Ennyi volt az első fejezet a feketemágiáról. Sokat segíthet, ha ilyen idők köszöntenek majd be Távolrévbe...Kellemes olvasást kíván az író
Aughoph Teccha
A Klánterület részei
Írta: Aughoph Teccha
Előszó
Ha valaki olvassa ezt az iratot, akár kívülálló, akár klántag, segít neki tájékozódni klánhelyünkön, illetve ha megáll egy hosszú oszlopnál, aminek a tetején egy kolomp van, és nem tudja, hogy kerül ide, annak sokat fog segíteni ez a fejezet... Sok érdekességet láthatunk, ha körbenézünk itt, például a Shána Tornyot, ahol Respectus sárkányokról tanít, a Könyvtárat, ahol klánujságunk is elhelyezkedik, a Távolrévi Geográfus Közlöny, és még sorolhatnám. Nos, lássuk mik találhatók Klánterületünkön.
I. Rész
Városvédők Dicsősége park
A városvédők Dicsősége park áll klánhelyünk közepén. Körülötte foglalnak helyet a többi épületek. Talán a legérdekesebb, hogy egy riadókolomp áll a park közepén, egy oszlopon. Hiszitek, vagy sem, ennek a kolompnak története van, nem véletlenül állították fel.
Ezt Secundo állítatta fel még a város ostroma idején, hogy ha támadas ér, vagy egyéb dolog történik, ezzel hozható riadókészültségbe a klán. Ez akkoriban fontos volt, mert nem mindíg voltak ilyen békés idők, mint most. Felállítottak még mellé két oszlopot, ami a mai napig áll, az egyik Flugos Fred emlékére, a másik a klán apró hirdetőtáblája miatt készült. Köztük áll egy embermagasságú pezsgőspohár, ami tulajdonképpen az ötbányai háború emlékére állíttatott fel VII Lotusz, mikor elhagyta a klánt. A pohárra ez a szöveg van csiszolva:" Az ötbányai háború emlékére Bár a tudósok jámborak, nem félnek, s nem riadnak kardot fogni kezükbe, ha hívnak az istenek."
És alatta kisebb betűkkel:
"Itt születtem, s itt éltem. Ez volt apáim hazája, s egy ideig nekem is. Most távozom. Kérlek benneteket ne sírjatok utánam."
És az aláírás:
VII. Lotusz
Mindez egy szép, hangulatos tó partján helyezkedik el, melyet fák, és bokrok vesznek körbe. A tó neve Doromboló, Tercio és Anor kalandja óta. A tó partján, a régi Jazmine sátorban állomásozik a hadügyi magiszter csapata, a vörös skorpiók. Tudniillik, a skorpiók mostani vezére Kronolus. Természetesen a parkban több, egymástól eltérő tisztás található, padokkal, asztalokkal, hogy a szabad levegőn pihenni kívánók is elégedettek legyenek, továbbá délután is szokszor kiülnek beszélgetni a mindennapokról, tapasztalataikról, esetleg közös elfoglaltságokkal szórakoztatják egymást, például sakkal. Van a klánnak egy fogadója is, ami hajdan kis piros kulacs volt, most viszont már megváltozott; Nagy zöld lapostányér lett a neve. A fogadó bejáratához közel található a Rubinpad, melybe hajdan Secundo véste bele rubinozott nevét. Ennek a háta mögött található az üvegház, és a Tengerkígyó fürdő.
Az üvegház
Az üvegháznak kicsit fura a kinézete, de szerkezete gondosan ki van számítva. Ovális alakja leginkább egy féltojásra hasonlít, mondják ezt sokan. Mások ezt cáfolják, de minek ilyen kicsi ügyeken összeveszni...
A vastag üvegfalakat tartós fémháló borítja. Sokáig nem tudták megoldani, hogy a hő benn maradjon, és ez probléma volt, főleg télen, ám aztán rájöttek, hogy
a lapokat le kell szigetelni, és így megoldották ezt a gondot is. Benn sokfajta illatos növényt tartanak. Van veszélyes, és kevésbé veszélyes növény, ám nem tud az ember külömbséget tenni köztük, könnyen pórul járhat. Lupo is egy ilyen ember volt, így nem ő rá, hanem kedvesére, Helkára bízták a gondozást. A padok is gondosan ki vannak számolva. Ha az összes tudós benn tartózkodna, akkor is maradna egy-két pad a vendégek számára, vagy ha netán az egyik pad máshol lenne, esetleg összetörne, akkor se legyen nyomorgás. Az épület közepén található egy érdekes lépcső a pincehelységbe, ahol a "L.L." által márkajelzett fűtőgép immár második példánya van elhelyezve, ami jóval fejlettebb elődjénél. Lupo nagy lángelme volt, ő oldotta meg, hogy ne kelljen nap mint nap szenet rakni a gépbe, csupán hetente kétszer. Ezt egy mechanikus szénadagolóval oldotta meg, de úgy, hogy ne a tudósoknak kelljen adagolni, hanem a manóknak.
A klán Könyvtára
Ez a hely olyan a tudósoknak, mint a skorpióknak a Skorpiómező. Persze nincs harag a tudósok és a skorpiók között, de ez a két csoport külön helyre szokott vonulni. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy egy skorpó sosem jár a könyvtárba, és fordítva.
Itt legfőbbképp a szakdolgozatokat adják be az emberek, hogy aztán a magiszterek elbírálják őket, de
előfordult már nem egyszer tudományos vita, melyben
az ellentétes bírálatok csapnak össze. Számomra mindíg érdekes szokott lenni. Viszont nem csak erről híres klánunk. Klánunknak saját újsága is van, ami csak a legfrissebb híreket tartalmazza. A szerkesztőség tagjai:
Orni d'Kataklizma főmagiszter
Henna Howe tagjóléti magiszta
Girbe Garaboncia utazó nagykövet
Dromedár tudományos barbár
Őnekik köszönheti klánunk a klánújságot, de ha jobban megnézzük, az összes tudósnak is lehet köszönni, mert sok szakdolgozatot is megjelenít a klánújság, ami az ő kezük által lett megírva.
Végszó
Ezzel véget is ért az első fejezet, de az egész könyv nemég nem. Következő fejezetben részletes leírást olvashatnak a Skorpiómezőről, a Szállásokról, és a Nagy zöld lapostányérról is. Jó olvasást kíván az író
Aughoph Teccha
2006. november 1., szerda
Vitae Togelone Reeb
TIGRISEK
…történetek…
Első szakdolgozatom a tigriseknek szentelem. Úgy vélem eme nagymacskákat minden elő és gondolkodó lény ismeri. De nem az egyszerű tigrisekről fogok itt szót ejteni. Ezek a teremtmények egy pillantás alatt végeznének hétköznapi társaikkal.
Tigriskölyök
„A legkisebb és legfiatalabb tigrisek közé tartozik. Habár a „legkisebb” jelzőt aggattam rá, mégsem gyermekjáték legyőzni; sőt megszelídíteni se. Egyszer találkoztam vele kincsszerző ’portyám’ során. Alig ért a derekamig… De mégis, amikor rámugrott, olyan érzés volt, mintha száz és száz ütést kapnék. Szerencsémre gyorsan végeztem vele. Vére világos vörös volt. Támadása igen nagy volt, de nem nagyszerűbb a védésénél. Életereje erős, küzdött érte. Különleges képességgel nem támadott, nincs is neki. Ezekből a vadakból lesznek majd a nagyobb és erősebb tigrisek.”
Sebzett tigris
„Sok seb tátongott rajta amikor megláttam e tigrist. Fején több heg, és néhány vágás, ami vérezett. Foga és szakálla is pirosas volt. Egy harc közben sebesülhetett meg. Rárontottam… Erősen védekezett, de nem sebzett belém nagyokat. Talán annak köszönhetem, hogy nem tudott erősen támadni. Nem kereste az alkalmakat.”
Tigris
„Végre! Egy számomra méltó ellenféllel álltam szemben. Ez a tigris nem sebzett és nem is kölyök. Vakmerően rontott rám. Szeme nem tükrözött semmit. Épp, hogy volt időm előrántani a kardom. Megszenvedtem vele, de túléltem a csatát. Erősen támadott és védett. Jókorákat sebzett belém. Most harminc nap elteltével is megvan a nyoma egy harapásának. De szerencsére sikerült legyőznöm ellenfelem.”
Fehér tigriskölyök
„Érdekes a természet… Ez a tigrisKÖLYÖK erősebb, mint egy tigris. Amikor szembekerült velem a hegyek ormán meglepett kis termete. Viszont regéltek róla, hogy mennyi és mennyi ember életét vette el. Egy ideig méregettük egymást és egyre közelebb került hozzám. Úgy éreztem, hogy nem lesz itt harc, s elindultam tovább fel a hegyen. Amikor már elhagytam, halottam a hó ropogását és valami nehezet, ami lenyomott a földre. Ez a sunyi rámugrott… Próbáltam menekülni de igen lassan sikerül csak. Kardomat nem bírtam előhúzni. Szerencsére hideg volt, és nem éreztem annyira nagy harapásait. Kb. 10 percig viaskodtunk, és utána ledobtam a hegyoldalról. De nem mentem, tovább föl, hanem odamentem a halotthoz. Ekkor megfogadtam, hogy írok róla egy dolgozatot.”
Fehér tigris
„Gyönyörű fehér bunda. Több mint 110 centiméter. Nehezebb 250 kilogrammnál. Igen… Ez a fehér tigris. Karmai óriásiak és tűhegyesek. Amikor belémélyesztette azokat hittem itt a vég. Kardomat átfúrtam benne de még mindig támadott, a földre tepert. De ekkor azt istenek megsegítettek és sikerült elővennem a vadásztőröm. Amit rögvest a tigris nyakába döftem. Mindenemet elborította a vörös vére. Még egy darabig, miután lelöktem magamról, szenvedett. De hamarosan meghalt.”
Fehér tigrisszellem
„Ezt a történetet még nem én, hanem az apám írta. Ő volt oly szerencsés, hogy küzdhetett egy szellemmel. Amikor egyszer kimerészkedett a vadonba, tudatában volt annak, hogy egy tigrisszellem bóklászik a környéken. Átcsusszan minden védelmi vonalon, egyszerű kis tigrisnek álcázva magát.
És apám meglátta őt. Tudta, hogy egyszerű fegyverek nem használnak ellen, ezért elővette hőn imádott fegyverét. A kilenc öklöt. Így már biztosan támadott rá. És mivel vére nem volt, apám tisztán, néhány vágással tért haza. Hogy mi folyt ott, azt csak ő tudja.”
Ez néhány gondolat a tigrisekről, saját, folyton vezetett kincsvadász naplómból.